Kedves Lista, kedves István-varázsló!


 Bár odaírtad a leveled végére, hogy szeretettel, leveled mégsem a szeretet
jegyében fogalmazódott.


 Évek óta ismerjük egymást, mindig a gondolat teremtő erejéről beszéltél,
és most teljesen materialista alapon támadod a soraimat.

Te, aki a Halál angyalával beszélgettél, olyan dolgokat tapasztaltál meg,
amit csak kevesen, most arra készülsz, hogy megtagadd eddigi munkásságodat?


 Azért ugrottál nekem, amit részben tőled tanultam az évek alatt?


 Lehet, hogy pontatlanul fogalmaztam, az is lehet, hogy elnagyoltam, vagy
leegyszerűsítettem, amit nem lett volna szabad, de most megpróbálom
korrigálni az elmondottakat.



 >> Arra jöttem rá, hogy aminek a létét, vagy nem létét nem tudom
bizonyítani, arra nem hivatkozok. Tehát, ha lehet mellőzöm az Istenre,
illetve a Magasabb Intelligenciára való hivatkozást, mert nem tudom
bizonyítani a létüket, illetve a nem létüket. Magamra hivatkozok

inkább, vagyis azt mondom, hogy ezt és ezt gondolom. Szerintem így helyes!!

Nekem nem tetszik ez a magasabb szempontból, megmagyarázom magyarázat.

Ez a szöveg jóváhagyja akár a gyilkosságot, rablást, csalást, stb.

stb. mert majd "úgyis megszívatják, de úgy"...... "de úgy"....


 - Akkor most úgy fogalmazok majd, hogy szerintem.

Bizonyítás:

Mindenkinek más az igénye a bizonyítást illetően. Ha a
természettudományokról van szó, akkor számításokkal, gondolatokkal,
tényekkel támasztunk alá valamit, ami bizonyításra szorul.

Ettől még nem biztos, hogy amit bizonyítottnak hiszünk, az valóban az is.


 Amikor ezotériáról van szó, nyilván más bizonyítási módszerek vannak, 
de
bizonyos jelenségekből mindenki kikövetkeztetheti a Magasabb Intelligencia
létezését. Tudtommal, Te nagyon szoros kapcsolatban voltál velük.


 Az, hogy valamit magasabb szempontból magyarázok, vagy magyarázunk, az
szükségszerű, és elkerülhetetlen.

A jelenségek ekkor válnak érthetővé, értelmezhetővé.


 Csak egy egyszerű példa:


 Az egyszeri ember elérkezik a berlini falhoz. Azt hiszi, hogy ott a világ
vége, mert még őrzik is. (Tudom, hogy már le is bontották, de csak a példa
kedvéért írom.)

Aztán az őrök megengedik, hogy felmásszon a falra.


 Azonnal rájön, hogy nem a világ végét látta. De mi kellett ehhez?

Az, hogy egy újabb dimenzióba lépjen, használhassa a magasságot, ahhoz,
hogy átlásson a túloldalra.


 Szerintem magasabb szempontból nézni a dolgokat nem bűn, hanem a fejlődés
mozgatórugója.

Olyat láthatunk, vagy képzelhetünk el, ami másképp értelmetlennek tűnne.


 >> ,,Nekünk ekkor sincs teendőnk vele."


 Az efféle liberális nevelés becsődölt. Későbbi levelekben elküldöm a
kutatók, szakemberek véleményét erről. Igen is, van teendőm azzal, ha
tudomásomra jut, hogy a gyerekem csal. Sőt az aztán a legdurvább, ha még
biztatom is rá, és felhívom a figyelmét az AK.-s módszerre!


 - A liberális nevelés szerintem se működik, de ez nem jelenti azt, hogy 
a
gyerek lelkét meg lehet erőszakolni azokkal az elvekkel, amiket mi jónak
tartunk.


 Mindent elkövethetünk, hogy átadjuk neki, de nem élhetünk helyette. Igenis
sokszor ki kell próbálnia a rossz utat is, de csak azért, hogy ne akarjon
járni rajta.


 Azért az erős, hogy az agykontroll használatával csalásra buzdítanánk
bárkit is. Úgy gondolom, hogy a lehetőségeket ismerni kell, aztán azokból
válogassuk ki azokat, amelyek az erkölcsi morálunknak megfelelnek.


 Egyébként pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a mi általunk használt
módszerek már sokszor nem célravezetőek.

Másképp gondolkodunk mi a tanulásról, mint a gyerekek. Nem erőltethetjük
rájuk, hogy csak úgy tanuljanak, ahogyan mi tettük, mert megváltozott a
világ.

Akkora adathalmaz áll rendelkezésre, amihez a hagyományos tanulási
stratégiák már esetleg nem is használhatóak


 >> Abban hiszek, hogy nekem kell segíteni, kibontani a kis lelkét, a benne
lévő Szeretetet, tudást. Erről nemrég írtam is. Hivatkoztam Kahlil Gibran 
A
próféta c. könyvére.

És nem az a dolgom, hogy az erkölcsi nézeteimmel ellentétes dolgokban
egyetértsek vele. Az igazi Szeretet ezt nem teszi számomra lehetővé.

A Szeretet megértő, de nem kell "egyetértőnek" lennie!


 Ebben nincs vita köztünk.


 >> Szóval én azt gondolom, nem az a dolgom, hogy megmagyarázzam magasabb
szempontok alapján, amiket esetleg nem is tudok bizonyítani, hogy úgyis
megszívja majd, hanem az a dolgom, hogy megtanítsam arra, amit tudok és
amiért vállalom a felelősséget.


 A magasabb szempontokra igenis szükség van. Ha csak arra tanítom meg a
gyereket, amit én tudok, mi alapján fog túllépni rajtam?

Miért hagynám ki a cselekedetek fő mozgatórugóját, a miért-et? Miért ne
adhatnék át neki olyan információt is, amiben ő is hihet?


 Egyébként pedig miért baj az, ha tudja, hogy a Magasabb Intelligencia
bármikor befolyásolhatja az életét? Mindannyiunkét befolyásolja, mégis 
azt
hisszük, hogy a magunk urai vagyunk.

Egy érdekes, idevágó film: Sorsügynökség


 >> Besokalltam a magasabb szempontok megmagyarázomjaival.


 Kár.

Ha nem lenne szükség magasabb szempontokra, rendező elvekre, akkor Bendegúz
irányítaná a világot. (Indul a bakterház)


 >> Egy kérdésem van csak. Te mint tanár, mint szülő, egyetértesz e a
csalással, amit esetleg a gyerekeid elkövetnek? Rájuk hagyod, vagy szólsz
érte?


 Természetesen a csalással én sem értek egyet, szóvá teszem, megpróbálok
tenni ellene. De nem mindig tehetek ellene.


 Mint írtam, változott a világ. Nem célom becstelenségre oktatni senkit
sem, de ha nem hagyom, hogy valaki felvértezze magát ellene, akkor óriási
károkat okoztam neki.

Minden jót kívánok!


 Üdvözlettel:


 István (Borsodból)

Kedves Márta!

Erőmhöz, tudásomhoz mértem, megpróbálok segíteni.
Szerintem a bombát, robbantást ne csináld, hanem a kismanók oldják 
inkább csoda folyadékkal. Te pedig a szeretet energiáddal old fel. A 
laborban lásd, hogy a fekete folt "kifehéredett" az agyában!
Szeretettel, István. (Bp.)

Kedves Lista!

Három részre bontottam ezt az írást, mert egyben túl sok lett volna.
Remélem így elfogadja a Lista. Azt gondolom agykontrollal minden szülő
korrigálhatja ezeket a hibákat, feltéve, hogy jónak, szükségesnek
tartja a változtatást.
Szeretettel, István. (Bp.)
>
> Általánosságban a pedagógiai liberalizmus, a nev. követelményeinek
figyelmen kívül hagyását, a tanulókkal szembeni engedékenységet, az
iskolai élet szervezésének és fegyelmének lazaságát, a pedagógusoknak
és tanulóknak a tananyag és az isk.-i tanulásszervezésben érvényesülő
és túlzottnak ítélt szabadságát, önállóságát, választási lehetőségeit
jelenti. A pedagógiai liberalizmus a ped.-i köztudatban és köznyelvben
sok esetben a laissez fair, a "szabadosság?" szinonimája.

Az 5 legsúlyosabb gyermeknevelési hiba, amit egyre több szülő elkövet

Vajon jót tesz e gyermekeinknek a ma oly divatos szabadelvű -
liberális - gyermeknevelés? Miért nem mernek a mai szülők szigorúak
lenni? 5 hiba, amit a mai modern szülők elkövetnek. Külföldi és hazai
szakember véleménye a modern kori gyermeknevelésről és azok
buktatóiról.
Az ismert amerikai hírportál, a Huffington Post nemrégiben egy
meglehetősen érdekes írást közölt arról, hogy miért nem érnek célt a
modernkori szülői gyermeknevelési elképzelések. A gyermeknevelés
buktatóiról szóló cikket az internet közönsége különösen nagy
érdeklődéssel fogadta - nem véletlenül, hiszen a cikk valóban
elgondolkodtató megállapításokat tartalmaz.

Ennek kapcsán felkértük a Szülők Lapja, állandó szakértőjét Szegleti
Gabriella gyermekpszichológust, hogy fejtse ki véleményét a modernkori
gyermeknevelést kritikusan szemlélő írásról.

A külföldi tükör valóban reális képet fest elénk, vagy túlzásról van
szó? Vajon érvényesek ezek a megállapítások ránk kisgyereküket nevelő
magyar szülőkre is? Válságban lenne a modern gyermeknevelés?

A modernkori gyermeknevelés 5 legsúlyosabb hibája  - brit gondozónő
véleménye

1. Félünk a gyermekeinktől.
Létezik egy módszer, amelyet "bögre-tesztnek" nevezek. A szülő egy
bögre tejet ad reggel a gyerekének. Lássuk, mi történik akkor, ha a
gyerek azt mondja, hogy "a rózsaszínből kérem, nem a kékből!" -
miközben az édesanya már kiöntötte a tejet a kékbe. Leggyakrabban
ilyenkor az édesanya elfehéredik, és rohan a kért bögréért, mielőtt a
gyerek elkezdene hisztizni.
Hiba! Mitől félsz, anya? Ki itt a főnök igazából? Hadd hisztizzen,
hagyd rá, és kész. De az Isten szerelmére, ne fáradozz külön csak
azért, hogy a kedvébe járj - annál inkább gondolj arra, hogy ez
megtaníttatja vele azt a leckét, hogy egy kis hisztiért még nem fog
bármit megkapni, ami csak eszébe jut.

2. Csökkennek a gyerekekkel szembeni elvárásaink.
Amikor a gyerek rosszalkodik, akár mások előtt játssza meg magát, akár
otthon gorombáskodik, a szülők hajlamosak megrázni a vállukat, és azt
mondani, "Ilyenek a gyerekek." Pedig nem! Sokkal többre képesek a
gyerekek annál, amit a szülők általában elvárnak tőlük, legyen szó
illemről, idősek iránti tiszteletről, házimunkáról vagy önuralomról.
Szerinted nem tudnak végigülni egy vacsorát egy étteremben? Dehogynem.
Nem tudják lesöpörni maguk után az asztalról a morzsát? Dehogynem. Az
egyetlen ok, hogy ezeket nem teszik meg az, hogy nem tanítottad meg
nekik, és nem várod el tőlük. Ilyen egyszerű. Várj el többet tőlük, és
mindezt maguktól is megcsinálják majd, még kérned sem kell őket - írja
a Emma Jenner, a Huffington Post szakértője.

3. Eltűnőben a "közös nevelés".
Még régebben buszsofőrök, tanárok, bolti eladók és más szülők
következmények nélkül szólhattak rá a rosszul viselkedő gyerekekre. Az
édesapa/édesanya szerepét átvéve rászóltak a rendetlenkedőkre, és
mindegyiküknek közös célja volt: rendes fiúkat és lányokat nevelni.
Manapság már nem lehet olyan könnyedén megszidni egy rendetlenkedő
gyereket az utcán (éppen a szülők rosszallása miatt).
A szülők tökéletes gyereket szeretnének, ezért nem hisznek a
tanároknak vagy bárki másnak, amikor azok valamilyen viselkedési
problémáról számol
A tanító nénit okolják ahelyett, hogy megfegyelmeznék a gyereket.

4. Mindig az egyszerű utat választjuk.
A szülők elfoglaltabbak, mint valaha. Attól, hogy egy tablet-ten
berakott mese leköti a gyereket a repülőn, nem kell feltétlenül a
kezébe adni (ha például étteremben ül a család). A türelmet a 21.
században is meg kell tanulniuk a gyerekeknek. Meg kell tanulniuk,
hogy nem minden étel készül el három perc alatt, vagy akár még azt is,
hogy segítsenek vacsorát csinálni.
Ha egy pelenkás megbotlik, magát kellene felsegítenie ahelyett, hogy
nyújtja a karjait a szülei felé. Mutassuk meg a gyerekeknek, hogy a
könnyű út hasznos lehet, de nem felejthetjük el a hagyományos
megoldások fontosságát.

5. A gyerek igényei diktálnak.
Természetes jelenség az, hogy először a gyerekeink gondjaival vagyunk
elfoglalva, ami az evolúció szempontjából még hasznos is. Magam is
amellett állok, hogy igazodjunk a gyerek programjaihoz, őt etessük meg
és öltöztessük fel magunk előtt. Manapság azonban túl messzire mentek
ebben a szülők, teljesen félredobva a saját igényeiket és mentális
épségüket a gyerek érdekében.

Számos édesanyát láttam, aki újra meg újra az ágyból is felkel azért,
hogy a gyerek rigolyáinak megfeleljen. Vagy olyan édesapát, aki
keresztül rohan az állatkerten mindent félredobva azért, mert szomjas
a kislánya. Semmi rossz nincs abban, hogy nem adsz nekik még egy
sokadik pohár vizet éjjel.
Semmi rossz nincs abban, ha az apa úgy reagál, hogy "Persze, kicsim,
de várnod kell addig, amíg elérünk a következő szökőkútig". Semmi
rossz nincs a "nem" szó használatában esetenként, sem abban, hogy
megkérjük a gyereket, hogy szórakoztassa magát, amíg anyuci elmegy
vécére vagy éppen végiglapoz még pár oldalt egy magazinban - írja a
brit szerző.
>