Kedves Lista, kedves Tibi!

Picit lemaradtam az írással. Tibi #4192-ben kifejtett gondolataira
reagálok. Tibi! Remekül megfogalmaztad álláspontodat, bár eltartott
egy jó ideig mire sikerült kibogoznom :)
Sok húrt pendítettél meg egyszerre, megpróbálok itt minél többre
reagálni. Talán kezdeném azzal amit nekem címeztél:

>Remete! Ezt írtad:
>> Mászóval, mind a két síkon egyszerre "aktívnak" lenni nem lehet
>>(vagy csak nagyon nehezen :).
>Te magad cáfolod az elso sorodat a másodikkal.
>Ha nehezen is, de lehet, akkor bizony lehet! :-) ...

Nem matematikai logikáról írogatunk, hanem olyasmiröl amit az AK
is érint, mint pl. ezotéria, misztika, spiritualitás, lélektan stb. Te
is tudod, hogy e területek nagy flexibilitást igényelnek úgy a
megfogalmazásban, mint a megértésben.
A folytatásban írod:
>Jelen világunkban nem lehetsz sikeres csak anyagilag, vagy
>csak szellemileg.
Nem azt írtam, hogy nem lehet mindkét síkon "sikeresnek" lenni,
hanem azt írtam, hogy nem lehet mindkét síkon "aktívnak" lenni.
Mondok erre egy példát: Spirituális, szellemi,
vagy másnak is nevezett síkon, csak úgy lehetsz aktív (pl. egy
meditációban) ha az anyagit lecsendesíted, passzivizálod egy idöre
(pl. lazítással). Normál esetben e kettö nem lehet egyszerre aktív.
"Vagy csak nagyon nehezen".
Ez utóbbi már off topic, nem AK-os téma. Így már érthetöbb?

Arról az idézetröl, hogy "A sikeresség kíméletlenségbol születik" azt
gondolod, és írod, hogy
>Akkor sikeres valaki ha eléri a céljait. Legalábbis többet elér,
>mint amennyit nem. A siker nem csak anyagi lehet. stb. stb.

Ha itt az anyagi sík duális, és erösen polarizált szemüvegén keresztül
vizsgálnánk minden témát, akkor természetesen igazad lenne, és erre a
listára nem is lenne szükség. Mi AK-osok, többek között azon is
dolgozunk, hogy ezen a megszokott világnézeten túl tudjunk lépni.

A dualitás versengö világában mindég kettön áll a vásár. Ahol van
gyöztes, ott mindég van vesztes is. Ahol van sikeresség, ott van
sikertelenség is.

Az egónknak ugye mindég a gyöztesek, és a sikeresek imponálnak ,
ezért az egónk fókuszában mindég ök állnak, nem pedig a vesztesek. A
Szeretet az ami az idézetben a vesztesre, és a sikertelenre tereli a
figyelmet, öt helyezi a fókuszunkba.
A vesztes, és sikertelen szemszögéböl  nézve "a sikeresség mindég a
kíméletlenségböl születik", ahogy az a szentencia is állítja.
Te esetleg nem így látod?

Sikeresként említed többek között Buddhát, és Jézust is.
Nem kell egyetértened velem, az alábbi sorokat csupán azért írom, hogy
legalább érzékeld azt, hogy miröl is beszélek:
Buddhát, és Jézust, sikeresnek mondhatjuk az anyagi sík értelmében,
spirituális értelemben viszont "nem".
Ez is éppen olyan paradoxon, mint a többi. Szerintem
aki a spirituális (!) küldetésén dolgozik, az sohasem verseng,
sohasem harcol, ezért nem is gyözhet, és értelemszerüen nem is
nevezhetö az anyagi sík értelmében sikeresnek. Érzed a szublim
különbséget? Buddha, és Jézus egyszerüen "csak" tették a dolgukat.

A gondolatfuttatás kedvéért ezt tovább is lehetne cizellálni, hisz a
siker általad képviselt anyagi síkú megítélése sem annyira
egyértelmü, mint ahogy azt leveledböl kiolvasni vélem.
Javíts ki, ha tévedek. Szerinted ugye Jézus, Buddha sikeresek voltak.
Ha igen, akkor miért van még ateista a világon?
Sikeres-e az a gyógyszer, melynek veszélyes mellékhatásai vannak?
Sikeres-e az az  AK-os aki megvalósítja egoista (!) vágyait?
Ne érts félre, nem kötekszem, csupán megpróbálom a magam módján
érzékeltetni azt a picivel magasabb dimenziót, ami körül forog itt az
egész beszélgetés.

>>"A tiszta megpillantás megszabadít a választás örökös fájdalmától."
>Ha az idézet kitalálója, vagy fordítója, ha idegen nyelvrol lett
>magyarra fordítva, szukös szókinccsel rendelkezhetett.

A "tiszta megpillantás", más szóval a megvilágosulás állapota az,
mikor pl. egyidejüleg  megvillan elöttünk egy választásunk körüli
mult-jelen-jövö. Spirituális oldalról nézve az ember szabad akarata
többé-kevésbé egy illúzió, (ahogy a szabad választás zöme is az) és
a "tiszta megpillantás" itt éppen erre ébreszt rá bennünket. Ezután

már nem fog többé nyomasztani a választással-döntéssel, és annak
következményeivel járó "örök" bizonytalanság, szorongás, félelem,
és fájdalom. Szerintem ez az, mikor "A tudás szabaddá tesz".
Tibi, ki tudja, talán mégis szük szókinccsü volt a fordító.
Ezt Te mégis miként fogalmaztad volna meg?

Más. Írod:
>>"A választás szabadsága, a szabadság tagadása."
>Megpróbálom értelmezni. A mondat elsö fele azt mondja, hogy van
>lehetoséged választani. Vagyis van némi szabadságod.
>A második fele meg azt, hogy tagadja ezt a szabadságot.
>Ez úgy marhaság, ahogy van! Aki ezt kitalálta, az nem volt magánál.
>Vagy nem tudta kifejezni a gondolatait a szukös szókincse miatt.
>Emberek! Ha nem értünk valamit, akkor ne gondoljuk,
>hogy az magvas gondolatokat takar!

Tibi, remélem, hogy magas  technikai rátermettséged mellett van jó
humorérzéked is, ezért gondolom nem kell bocsánatot kérnem azért,
hogy itt most csavarok egyet az utolsó mondatodon:
        Emberek, vagyis Tibi! Ha nem értesz valamit,
        akkor ne gondold, hogy az úgy marhaság, ahogy van!  :)

Tréfát félretéve, az anyagi sík szemszögéböl nézve a szentencia éppen
az aminek leírod, egy nagy marhaság. Viszont itt is éppen az a lényeg,
hogy ez nem csupán az anyagiról szól. Az anyagin túli síkot is érinti,
ezért nem értelmezhetö pusztán az anyagi sík fogalmaival.
Vagy nem hallottál még a testi, ÉS a lelki szabadságról?

Az ilyen rövid, tömör, lapidáris, vagy ha úgy tetszik lakonikus
szentenciák nem szókincs hiányából ilyenek, hanem azért mert ez egy
ilyen, gondolkodásra serkentö kompakt müfaj.
Látod, nagyon is jól müködnek. Téged is felráztak :)

A "szabadság" wikiszótár szerinti meghatározása mellé érdemes lett
volna  bemásolnod a Wikipédia filozófiai meghatározásának legelsö
mondatát is, ami így szól:

          "A szabadság meglehetosen tág fogalom,
          amelyet az egyes filozófiai irányzatok
          különbözoképpen értelmeztek."

Ugye AK-osként mi itt a spiritualitáshoz közeli irányzatot is
figyelembe vesszük.
Csakis így válnak érthetövé a fenti pompás paradoxonok.

Példád arra, hogy miként lehet szeretettel legyözni a konkurenciát,
szerintem inkább egy becsületes, tisztességes üzleti magatartásról,
fair play-röl szól. Abban esetleg igazad lehet, hogy hosszú távon
ez a hozzáállás lenne a nyerö, de a nagybetüs Szeretet az valami más.
#4145-ben olvasható kurta eszmefuttatás talán segíthet ezt megérteni.

Szeretettel
Remete

Egyébként hízelgö, hogy a szóban-forgó idézeteket véletlenül nekem
tulajdonítjátok. Bár mélyen egyetértek velük, mégsem az enyémek,
és sajnálom, hogy még csak nem is én idéztem öket elöször.
Tudtommal ezek Krishnamurti gondolatai :)

Sziasztok!
 Kedves István!

 Megpróbálom, amit írtál, hogy rövid sorokat írjak.
 Köszönöm, hogy megírtad!
Köszönöm a türelmedet, hogy a nagy kavarc ellenére elolvastad és
 reagáltál rá.
Van, ahol a Te soraidat is széttördelem emiatt.
Én web felületen leveleztem a freemailról. Sajnos az általad javasolt
módszer sem jó.
Megpróbálom gmailról elküldeni. De ha itt is eltűnnek a sorvége jelek, 
akkor
már nem kísérletezek tovább. Bocs!

Remélem, most nem alakítja át levelemet a Hix rendszer!

 >> Buddha sikeres volt, mert megvilágosodott és lerakta egy vallás
 >> alapjait.Jézus segített az embereken, szintén lerakta egy
 >> vallás alapjait.
 >- Én azt gondolom, hogy Buddhát és Jézust a sikeres emberek
 >kategóriájába nem szabad felvenni.
 >Egyik sem alapított vallást, csak tanítottak a Szeretetről.
 >A vallást az emberek csinálták a tanításaikból.
 >Sajnos a vallásokból hiányzik a lényeg, amit tanítottak.
 Igazad van! Nem alapítottak vallást. Én is csak annak alapjait említettem.
 Amiből kiindulva keletkezett a vallás.
 Amit aztán az emberek az idők folyamán saját érdeküknek, gondolataiknak
 megfelelően átalakítottak.

 > Ugyan Buddha "simán" halt meg, de Jézus halála nem éppen egy
sikertörténet.
 > A nevével alapított vallás sem.
 Nem vitatom.

 >> Ha képes vagy a problémát tisztán érzékelni, felfogni, rápillantani,
 >> akkor láthatod a problémamegoldását is.
 >- Nagyon leegyszerűsíted a kérdést!!!
 Én inkább úgy fogalmazok, hogy szétválasztottam több fázisra.
 -  A probléma elemzésére
 -  A lehetőségek kiderítéséra, a lehetőségek összehasonlítására és
 -  arra, hogy letegyük a voksot valamelyik mellé.

 > A választás és a mérlegelés itt összetartozik.
 Egyetértek.

 > Ha tudnád, hány gyötrődő embert láttam, aki nem tudott választani.
 > És az mennyire fájt nekik.
 Pont azt írod, amit én. Fájt neki az, amit én mérlegelésnek, tétovázásnak
írok,
 de lehet megoldás keresésnek is nevezni.

 >> Szintén a 4178-s számban írt valamit lukszor_uh.enilno-t De
 ...
 > - Ha akarnál ráfigyelni, megértenéd őt.
 >Én látom az ő fanyar humorát, fájdalmát, pedig nem látom a
gesztikulálását.
 Biztos vagy benne, hogy pont azt érzed, amit ír?
 Ha igen, akkor nem is kell írnia. Hiszen mentálisan kommunikáltok.
 :-)
Persze attól, hogy én kételkedek benne, lehet, hogy Te azt érzed amit ő
szeretne küldeni.
De a listát sokan olvassák.

 > Figyelek rá. Eleinte nehéz volt, de most már egyre jobban megy.
 > Én nem látom a gesztikulálásodat, de mégis érzem az indulatot a
soraidban.
 Ha úgy érzed, akkor biztos úgy van.
 Az indulatos ember sohasem érzi, nem tudja, hogy ő most indulatos.
 Legfeljebb utána nézhet vissza, hogy akkor indulatos volt.
 Gyakran ekkor sem veszi észre.

 > Bizonygatod az igazadat, ami a tiéd és nem veszed figyelembe, hogy
 >az én igazságom lehet más.
 Én nem bizonygatni szerettem volna, hanem elmagyarázni a nézőpontom.
 Hogy ránézhesd, hogyan látom én.
 Az én igazam az enyém, ahogy Te is írod.
 Ettől még, a tiéd még lehet más. Az meg a Te igazad.

 > Sőt........ most megbotránkoztatlak. Az egyetemes igazság sem biztos,
 > hogy egyetemes és igaz, mert az "ember" írta le és ha már valamiben
 > benne van az ember, akkor az nem biztos, hogy jó és igaz.
 > Főleg nem EGYETEMES!
 Ezzel egyetértek. Nem botránykoztattál meg.
 Valami nagyon hasonló dolgot írtunk Te és én feljebb a vallásról.
 Az egyik így látja, a másik meg úgy látja.
 Ezekből sohasem lesz teljes igazság.

 >- Figyelmetlen vagy. Azt olvasod, amit te akarsz és nem azt,
 >amit én írtam.
 > Ez is az indulat jele.
 > Azzal kezdtem, hogy te kivétel vagy, de a világ nem olyan, mint te.
 Igazad van, átsiklottam azon, hogy Te a kivételek közé
 soroltál engem.
 De ha észrevettem volna, akkor is meg kellett volna írnom,
 ahogy meg is írtam, hogy szeretettel is el lehet érni győzelmet.

 Engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed egy olyan
 dologra, amit már tudsz.
 Hasonló  hasonlót vonz.
 Talán emiatt lehet, hogy én látok olyan cégeket, ahol az
 alkalmazottal jól bánnak, megbecsülik.
 Ha hibázik, akkor nem letolják, kirúgják, hanem megkeresik, hogy
 mi az oka, hogy hibázott. Aztán korrigálják a tudását.
 Persze, aki akarattal, élvezettel csinálja a bajt, azt kénytelenek
elküldeni.
 Nem a konkurencia tönkretétele a cél, hanem az elégedett vevő.

Más ember meg nem ilyen cégekkel találkozik.
Ez pedig nem az én hibám.

> Mivel te magadból indulsz ki, mint mindenki, "nem látsz engem",
 Ez igaz. Én azt látom, amit Te írtál.
 > hanem bennem is magadat akarod látni.
 Ez viszont nem igaz.
 > Ellentmondásokat keresel, ami lehet, hogy nincs is bennem.
 Én inkább úgy fogalmazok, hogy arra reagálok, amin
 megakadt a figyelmem.
 - Arra reagálok, aminék tudtodra akarom adni, hogy egyetértek.
 - Aminél úgy érzem, hogy ki kell egészítenem.
 - Aminek esetében más a nézőpontom.
 - Amivel nem értek egyet. (Ez nem ugyanazt jelenti, mint az előző sor!)
 - Vagy amit nem is pont veled, mert Te tudod,
 hanem a lista más olvasóival akarok közölni.
 Hátha elgondolkodik rajta és tanul belőle!

 > Szeretettel is le lehet győzni a konkurenciát.
 >- Hibás a gondolat menet, mert a szeretet
 >nem győz le senkit, mert a
 >Szeretet nem versenyez és nem akar győzni.
 Igazad van!
 Nem a szeretet győzi le a konkurenciát, hanem a
 szeretet hiánya teszi tönkre azt a céget, amelyik veszít.
 Az a cég saját magát tesz tönkre.
 Így valójában az nyer akiben szeretet van.


 >> a wikiszótár meghatározását, mert ennyire pontosan nem tudtam volna
 >> leírni.
 >> szabadság (főnév) Korlátok nélküli állapot.
 >- Itt a földön csak a korlátaid között vagy "szabad", :-)
 > amiket te csináltál magadnak. Az emberek zöme,
 > 98%-a megkötözött,
 > tehát nem sok értelme van beszélni róla.
 > Na jó. Legyen 90%, ennyit engedek.
 Itt sem egyezik a nézőpontunk. :-) Ami nem baj. :-)
 Egyrészt én még emelném a 98%-ot.

 A légy sem látja az ablaküveget.
 Így nem látja az akadályt.

 Az ember sem látja azt a korlátot amit saját maga
 csinált saját magának.

 Olyan lehet, hogy A látja B korlátját.
 De A nem látja a saját maga által kreált korlátot.
 Ha látná, le tudná bontani.

 Szeretettel
 Tibi
A világon csak 3 féle dologgal érdemes foglalkozni.
Ami hasznot hoz ami jól esik, vagy ha segítesz valakinek.

Kedves Lista!

Néhány gondolatomat szeretném Veletek megosztani, melyek az utóbbi
hetek tapasztalataiból született bennem.

Gondolom, hogy veled is megesett már, hogy olvastál valahol, vagy
áradozott neked valaki egy szuper módszerről, eljárásról, technikáról,
elvről...

Belelkesedtél, nagy várakozással, lelkesen gyorsan kipróbáltad.

De nem történt semmi különös változás. Legyintettél, és azt gondoltad,
"Nekem ez nem működik!". És ezzel elvetetetted.

Miért?

Hogyan lehet, hogy valakinek szuperül működik 1-1 módszer, technika,
elv, másoknak pedig nem?

Miért van az, hogy vannak akik azt mondják, már annyi mindent
kipróbáltam, NEKEM mégsem sikerül!

Valóban igaz lenne, hogy ekkora különbség van ember és ember között?

Hát.. Igen is meg nem is.

Mégis mi az, ami megkülönbözteti azt, akinek csodával határos módon
működnek az általa jónak tartott módszerek, technikák, elvek, attól,
akinek nem.

Van egy egyszerű, de nagyon fontos felismerés, az ingerküszöb törvénye:
Ha az inger ereje nem ér el egy bizonyos küszöbértéket, a változás nem
fog bekövetkezni.

Vagyis, ha csak, egyetértesz, és EGYSZER kipróbálsz,  vagy csak
megértesz valamit, valószínűleg semmi sem történik.

Ha azonban, az általad jónak tartott dolgot nem csak kipróbálod, nem
csak megérted, hanem egy ideig gyakorlod, használod, alkalmazod is,
akkor már biztosan  bekövetkezik valamilyen változás.

Hogy meddig érdemes gyakorolni, alkalmazni, használni valamit, hogy
érezd a hatását? Van mikor rögtön érzed - ez a ritkább, sőt a
legritkább -, de legtöbbször több energiát kell belefektetned.

Itt is érvényes a 21-30 napos szabály. Vagyis legalább ennyi időre van
szükség, hogy biztos lehess a dolgodban, valóban hasznos-e számodra az
a módszer, az az elv, az a technika stb., vagy ez nem a Te segítőd.

Azután ha a kipróbáltakból, és beváltakból KIVÁLASZTOD, a számodra
leghasznosabbakat, majd FOLYAMATOSAN, KITARTÓAN csinálod, GYAKORLOD,
ALKALMAZOD, akkor az eredmény nem marad el.

Ezért arra kérlek, hogy jusson eszedbe az ingerküszöb törvénye
valahányszor egy-egy módszert, technikát, elvet megismersz, jónak
tartasz, mielőtt elvetnéd azt.

Itt a listán gyakran találkozom olyan hozzászólásokkal, melyek nem az
illető TUDÁSÁRÓL szólnak, hanem inkább arról, hogy valamivel még csak
egyetért a cikkíró.

Ami tény, amivel nem értesz egyet, abból sohasem lesz TUDÁS. Mert ez a
kiindulási alap.

De az is tény, hogy megtapasztalás nélküli egyetértésből, sem lesz soha 
TUDÁS.

Szép kerek viták alakulnak ki arról ki, mivel ért egyet, s mivel nem.

Én azt tapasztalom, ha valamiből TUDÁSSAL rendelkezem, mivel magam is
végigjártam a sokszor nagyon is nehéz tapasztalatokkal teli utat,
szelíden és megértően tudom nézni az utat keresőket. Letisztulnak ott
a gondolataim. Hiteles vagyok.

És ez ott a szeretet állapotom. Tapasztalatom szerint a szeretet nem
egy mindenre, mindenkire kiterjedő állapot.

Mert ha valamiben nem a SAJÁT megtapasztalásomból indulok ki, akkor az
bizony csak előítélet, vagyis vakhit. Vak - mert alap, azaz
tapasztalat nélküli.

És ahol még csak előítéletem van, ott, abban, akkor bizony nem vagyok
képes szeretetre. Mert nem vagyok hiteles.

Buddha, Jézus azért hiteles, mert amiről beszélnek, tapasztalatuk,
megélésük, s ez alapján letisztult gondolkodásuk eredménye, valódi
TUDÁS. Ők ezért képesek a szeretetre.

Buddhának ismerjük az életét, melyben akadt szép számmal előítélet is
addig,  míg a megtapasztalással  el nem jutott hitelességig, a
TUDÁSIG. Jézusét sajnos nem, mert életének első kb. 30 évéről nem
igazán vannak ismereteink. Milyen fantasztikus példa és segítség lenne
ha ismerhetnénk!

(Kár, hogy a Biblia szerkesztők ezt nem tartották fontosnak.)

Ám mivel mindketten eljutottak a szelíd megértés, a szeretet,
letisztult gondolkodás állapotába, ezért nem kétséges számomra, hogy
Jézus is végigjárta a TUDÁSIG a tapasztalatok nehéz útját.

Köszönöm Nektek, hogy közelebb kerültem általatok a TUDÁSHOZ.

Margó

Nagy Margó
Jogod van az álmaidhoz!
www.delfintanulas.hu