Kedves Lista!

Itt a nyár. A gyerekek táborba mennek, illetve nyaralni megy
mindenki. Szúnyog - kullancs invázió mindenhol. Talán az
alábbi írás is lehet egy megoldás. Tavaly működött. Az idén
is ezzel a mantrával megy Zsófi táborba és nyaralni.

A www.esettanulmányok.hu - n olvastam az alábbi kedves és
elgondolkodtató sikerélményt. További sok sikert kívánok
Gézának!
Szeretettel, István (Bp.)

Géza beszámolója.
Tulajdonképpen ez a sikertörténet egy nagyon régi, több mint
10 éves, egyszerű, játékos történet, nem is igen
tulajdonítottam neki jelentőséget, mígnem ma éjjel
rádöbbentem, hogy ez a történet mennyire jól alkalmazható
napjaink egyik legégetőbb emberi problémájának - annak, hogy
nem tudunk együtt élni - a kezelésében.

Egy gyönyörű napsütéses őszi napon szőlőt préseltem kinn az
udvaron. Tudjátok, hogy van ez ilyenkor, az ember csupa
lucsok és ragacs, az édes szőlő darabkái borítják a
testemet, a ruhámat, de leginkább a kezemet és a karomat,
hiszen könyékig nyúlkálok a szőlős dézsában... Természetesen
megjelentek a darazsak, ők is részt kívántak a termésből.
"Normális" ember ilyenkor elhessegeti a darazsakat és végzi
a dolgát. Felmérve a helyzetet - rengeteg volt a darázs -
úgy ítéltem meg, hogy nem biztos, hogy sikerül lerázni
minden darazsat, meg aztán egyebet se fogok csinálni, mint
hessegetni, vagyis a kezemmel hadonászni. Ekkor bevillant
egy gondolat: hát miért jártam én agykontroll-tanfolyamra?
Mi lenne, ha egyezséget kötnék a darazsakkal - mondjuk
szubjektív kommunikációval? Összetettem három
lucskos-ragacsos ujjamat, és azt mondtam a darazsaknak:
"Nézzétek! Ti is Isten teremtményei vagytok, és én is.
Kössünk egyezséget ezen az alapon! Én elfogadom, hogy ti
lakmározni szeretnétek ebből a finom szőlőből, még azt is
elfogadom, hogy a legfinomabb falatok azok, amelyek a
karomon vannak, ti meg fogadjátok el, hogy én szeretném ezt
a halom szőlőt nyugodtan kipréselni. Én békén hagylak, sőt
óvlak benneteket, ti meg tartsátok bent a fullánkjaitokat,
jó?" És innentől kezdve szeretettel gondoltam rájuk,
vigyáztam, hogy még véletlenül se nyomjak agyon egyet se
közülük, ők fürtökben lógtak a karomon, és végül megúsztam
egyetlen csípés nélkül.

Ma éjjel aztán az a gondolat villant át az agyamon - az
elmúlt napokban begyűjtött élmények hatására -, hogy ha ez a
dolog ilyen jól működik a darazsakkal, akkor talán
működhetne az emberekkel is! Máris elképzeltem, hogy a
menyem, az anyósom, a főnököm, a villamoson hisztiző
öregasszony vagy a randalírozó huligán darázzsá változik és
ott nyalogatja a finom szőlőnyesedéket a karomon, és én
szeretettel, mosolyogva gyönyörködöm benne, mint Isten egy
másik teremtményében, aki másmilyen, mint én vagyok, de
attól még ugyanúgy aranyos és szeretetreméltó...

Azt hiszem, van egy trükk ebben a "technikában":
lekicsinyítem a problémát, vagyis a félelmetes ellenfelemből
piciny darazsat csinálok képzeletemmel. De vigyázat - ha
valaki megpróbálná utánozni a technikámat - nem árt az
óvatosság! Nehogy eszedbe jusson, hogy most agyoncsaphatnád
a menyt, az anyóst, a főnököt, a hisztiző öregasszonyt vagy
a randalírozó huligánt, mert abban a pillanatban, mihelyst
ez a gondolat bevillan, a darázs beléd lövi a fullánkját!
Mert lehet bármilyen kicsi, ha ellenfél, csípni azért tud!

>
 Tavaly Zsófinak írtam egy mantrát Géza ötlete alapján a táborozáshoz,
minden reggel - este elmondta:

- Szeretlek benneteket, bogarak, szúnyogok kullancsok. Ti is az élet részei
vagytok. Én nem bántalak benneteket, ti sem bántsatok engem. Egy védőburok
van körülöttem, ami biztonságot nyújt nekem. Szeretettel gondolok Rátok.
Érzékeljétek a védőburkot, és kerüljétek el!

Amikor pedig elmondja, a két kezével a feje fölül indulva egy burkot képez
maga körül.

No. Zsófi megjött. A táborozás idején nem csípte meg egy szúnyog sem és
kullancsot sem talált magán. A hazautazás napján csípte meg egy szúnyog, 
de
az sem volt vészes. Gondolom aznap reggel a nagy készülődésben már
hanyagolta a mantrát.
Mint utólag kiderült az egyik kis osztálytársa is mondta vele minden reggel
és este a mantrát, őt sem csípte meg semmi. :-)
Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Fórumtársaim! Kedves István és Laci! Elnézéseteket kérem, hogy csak 
most jelentkezem, egyszerűen most jött el az idő, hogy beszámoljak Nektek 
záróvizsgámról. Jól érzem magam és most ebben az érzésben fürdőzöm. Először 
is 
nagyon köszönöm István, hogy privátban is elküldted leveledet, amelyben 
volt 
a 
mantra. El is mondtam párszor. Szóval, csakis jó hírekkel jöttem ide. :-) 
Ez 
azt jelenti, hogy nem győztek a félelmeim. Természetes izgulás volt bennem, 
de 
nem féltem. Látod Laci? Elkísért csoporttársam, barátnőm - aki majd télen 
fog 
diplomázni és akit nem is kértem, hogy jöjjön el velem, hanem magától ajánlotta 
fel, ami nagyon jól esett -, aki támogatott engem nagyon. Elvittem a tételeimet
, 
gondolván, hogy még egy órával a kezdés előtt átolvasom, de végül nem tettem, 
mert nem éreztem szükségét. Úgy voltam vele, hogy amit tudok, azt tudom, 
amit 
meg nem, azt meg nem. Harmadik voltam az első négy emberből, ugyanis előre 
vették azokat, akik egy évet csúsztak a záróvizsgával. Harmadikként húztam 
tételeket (háromféléből), nem gondolkodtam, csak húztam. Na jó, viccből 
a 
fesztiválmenedzsment tételeknél kicsit gondolkoztam és játszadoztam az 
ujjaimmal
, hogy "nah, vajon melyiket is húzzam" és a jegyzőkönyvet vezető csajszi 
el 
is 
mosolyodott, aztán végül abból is választottam. Okom nincs panaszra, jó 
tételeket húztam, ami nem azt jelenti, hogy perfekt tudtam mindent, hanem 
azt, 
hogy sikerült magamból kihozni a legjobbat. Az a durván fél óra, amíg faggatták 
az embert, hamar elment. A bizottságra sincs panaszom, a volt tanárnőm, 
amikor 
leültem az asztalhoz, annyira biztató arccal nézett rám, hogy csak na. 
:-) 
Az 
eredményhirdetésnél négyest kaptam. Jól érzem magam. Itthon volt egy kis 
ünnepség és a jelenlegi munkahelyemen is megköszöntöttek egy üveg kölyökpezsgőv
e
l. :-) Minden úgy volt jó, ahogy történt. Jó volt, hogy 18-ra osztottak 
be 
és 
így egy nappal korábban túl voltam a dolgon, mint a többiek, jó volt, hogy 
az 
első négyben voltam és jó volt, amilyen tételeket húztam. Egyszerűen jól 
érzem 
magam és büszke vagyok magamra. :-) Még egyszer köszönöm! Ui.: Laci, nem 
haragszom Rád, hogy nem jutottam eszedbe aznap, kompenzáltad azzal, hogy 
érdeklődtél, hogy mi van velem ;-)))))))))

NO...ami azt illeti én is jól megszivattam magam
amikor jogsivizsgára készültem...egyszerüen nem
tudtam kiiktatni az agyamból sehogy sem, hogy ezek
a szemetek ugyis megvágják az embert hogy még több
pénzt kasszírozzanak ki belőle mire jogsit kap...
és még azt sem hogy a harmadik vizsgám fog sikerülni
no és mi lett?
ahogy írtam, sőt még a harmadikat is jószivvel...
mondhatni úgy tuszkoltak át:)))
vigyázzatok mire gondoltok, ezt én is tudtam, de
most sem értem hogyhogy nem tudtam kiverni a 
fejemből ezt a hülyeséget, akár mit csináltam !!