Kedves Lista!

"Minden ember boldog akar lenni", énekelte Harangozó Teri, és milyen
igaza volt! Minden vágyunkat egyetlen "vágymagból" lehet eredeztetni,
ez pedig: "vágy a boldogságra".

Egy költöi kérdés: ha végsö soron úgyis mindenki a boldogságra vágyik,
akkor miért nem egyböl, és konkrétan maga a boldogságra irányítjuk
vágyaink fókuszát? Söt, ha ismerjük a "két" boldogság elméletét miért
nem vágyunk egyböl a megvilágosodásra, vagy éppen a nirvánára?
Mire jó ez a nagy kerülö?

Ahogy a ok-okozat törvénye, és a vonzás törvénye is látszólag igen
eltérö lehet az anyagi, és az anyagtalan síkon, úgy a boldogság is
itt igen érdekes képet mutat.
Általában a boldogság két "minöségét" szokás megkülönböztetni:
1. Az egó boldogsága, egoista "boldogság". Önmagunkra, befelé irányul,
felületes, átmeneti. Ez hamar lecseng, és az újramegélés vágya
hajszába sodor, és hamar boldogtalanná teszi az embert. Az emberek
nagy része általában ettöl ég ki.
Szerintem aki pénzért igér "IGAZ boldogságot" az szélhámos. Minden
ami az egót szólítja meg, abban egyszerüen nem lehet "IGAZ boldogság".

2. A "lélek" boldogsága. Ez az "IGAZ boldogság". Mély, és maradandó.
Másokra irányuló jóság visszhatása, tükrözödése ez.
Egyszer kell megtapasztalni!   :)
(Tehát: "boldogság", kontra "IGAZ boldogság" :)

Ez a boldogság-dolog sokszor elég homályos, áttételes, és bonyolultnak
tünik, de valójában végtelenül egyszerü.
Hétköznapjainkra vetítve, és enyhén sarkítva:
"Sok pénzre vágyom, mert gazdag szeretnék lenni, amitöl a
megelégedést, és a boldogságot remélem".

Sablonosan:
pénz - gazdagság - bolddogság,
jobb munka - nagyobb fizetés - bolddogság,
finomabb étel-ital - nagyobb élvezet - bolddogság,
magasabb pozíció - nagyobb tekintély - boldogság,
orvosság - egészség - boldogság stb.
(Ez a "boldogság" sajnos még mindég az ego boldogsága :)

Szerintem az igazi boldogság egy olyan állapot, ami a lét nagyobb
összefüggéseinek intuitív felismeréséböl táplálkozik, de nem az
okozza.  (Igaz boldogságnak nincs az egó által felismerhetö oka).
A "nagyobb összefüggés" attól "nagyobb", hogy nem önmagunkra
fókuszál, hanem ott van minimum egy családi (!) perspektíva,
de elöbb-utóbb a globális (kozmikus), és idötlen összefüggések
felismerése is. Ez a felismerés egyfajta "megvilágosodás" magas
rezgése, és ennek érzelmi vetülete maga az igaz boldogság.
Mivel vágya csak az egónak van, ezért olyan dolgokra nem
irányulhat vágy, amiröl az egónak fogalma sincs. Márpedig az
igaz boldogságról, a megvilágosodásról, a nirvánáról lehetetlen
pontos gondolati képet alkotni, amire a vágyunkat
öszpontosíthatnánk. Ezért ezek (és minden ami lelki) nem
lehetnek vágyaink tárgya.

Szép-szép, mondjátok, csak ebben a boldogkodásban elég kevés a
vitamin, és ettöl a számlák sem fognak csökkenni.
Rövid távon valóban nehéz értelmet látni bármiben is, de ha
belegondolunk minden problémánk éppen a rövidlátásunk miatt alakul ki.
Valamikor fel kellene emelni tekintetünket a horizontra, és azon
túlra is. A Karma is végsö soron minden elénk gördített kihívással
éppen erre ösztönöz bennünket! Ez szerintem azt is jelenti, hogy sok
karmikus fejfájást elkerülhetnénk, ha döntéseinkben eleve figyelembe
vennénk a Karma irányelvét, mármint ezeket a nagyobb összefüggéseket.

Ezen érdemes elmeditálgatni, mert egy csapásra több legyet is
csaphatunk vele.

1) Elkerüljük az önmagunkra irányuló, egoista vágyak csapdáját.
2) Eleget teszünk emberi küldetésünknek, az univerzális szeretet
gyakorlásával.
3) Maga a nagyobb összefüggések felismerésében benne van az
alacsonyabb szinten kialakult peroblémák "kozmikus rend" szerinti
megoldásásának a képessége!!! (AK-al együtt igazán ütös.)
4) Mindemellett megismerjük az "igaz boldogságot" is.

Miként néz ki mindez a gyakorlatban?
Mindég csak a belsö számít. Bármivel is foglalkozom, csak rajtam
múlik, hogy milyen a hozzáállásom.

Meg kell tanulnunk gondolatban, de föleg érzelmileg  megtartani az
integritásunkat. Ehhez kell egy új "program", egy új szokás,
egy "attitüdváltás"! (Már akinek még nincs :)
Kezdjük játékosan: Mielött belefogunk valamibe, és akkor is mihelyt
elkészülünk valamivel, próbáljunk meg találni benne valami nagyobb,
és "másnak-jó-perspektívát". Pár másodperc az egész. Az elején még
talán a valóságalap se annyira fontos, mint a jóindulat (!), és a
rendszeresség.
Rendszeresség lassan szokássá válik, ami ugye maga az áhított program.
(Akinek van elég önuralma hozzá, ilyenkor, legalábbis még az elején
megfigyelheti az egó csüri-csavari müködését, amint az megpróbálja
ellaposítani az igyekezetünket. Nagyon tanulságos :).

Ebböl remélem kiderül, hogy levelem elején még elég absztraktnak tünö
"nagyobb összefüggés megértése","igaz boldogság", "megvilágosodás"
stb. legfontosabb feltétele (de nem oka!) egy eröteljes elmozdulás a
genuín "jóindulat" irányába, amit egy kis türelemmel nem is olyan
nehéz megvalósítani.
Akit esetleg zavar a "jóindulat" kifejezés, az használja nyugodtan
az ismertebb "pozitív gondolkodás"-t.  Nem ezen múlik :))

Szeretettel
Remete