Kész regényt írtam ide, de kitöröltem.  Az én lelkem úgysem érdekel senkit,
miért is tenné, ami meg a világot, a HR-eseket vagy a felsőoktatást illeti,
úgyis minden megy a maga feje után, fölöslegesen jártatom a számat.
A kutyák ugatnak, a karaván halad.. itt én ugatok.

Elhiszem, hogy az ipar ma nyivákol és a jövőnek kell mérnök, de valahogyan
akkor is el kellene indulni. Én pedig, nyugodtam mondjuk ki, egész konkrétan
semmihez sem értek. De igazán ott csesztem el, hogy későn érő vagyok, és
ehhez mindig felüti a fejét depresszió, ami totál alkalmatlanná teszi az
ember bármire, elsősorban tanulni, ilyenkor újabb 1-1 év megy a kukába. 
Az
ember túlélésre játszik mielőtt felköti magát.
33 éves vén elsődiplomás pályakezdő villamosmérnök nem sok szaladgál.

Egyik nap jó ötletnek tűnik itthon tanulni programozni és beágyot
és referenciamunkákat készíteni és feltenni egy honlapra,
másik nap pedig teljesen szánalmas bohóckodásnak. Sőt, óránként változik.

Ui. Sükösdi Csaba és Hetthéssy Jenő is kristálytiszta, nagyon jól érthető,
érdekes órákat tartott.

a BenceMiki