Sziasztok,
Most találtam, miközben bóklásztam az ismerőseim között.
Éljen Kakaós :)
http://iwiw.hu/pages/community/comdata.jsp?cID=1018292
És, hogy legyen valami más is:
10 dolog, amit jó tudni a szexről:
1) Tudományos kísérletek során felfedezték, hogy a nők szeretkezés
közben olyan hormont (ösztrogén) termelnek, amely a hajukat fényessé,
a bőrüket simává teszi.
2) A gyengéd és nyugodt szex csökkenti a bőrhibák és gyulladások
kialakulásának esélyét, tisztítja a pórusokat.
3) A szex elégeti a romantikus vacsora során felhalmozott
kalóriákat...
4) A szex a legjobb sport! Tested minden izmát feszesebbé és
tónusosabbá teszi. Élvezetesebb, mint az úszás és nincs szükség
különleges edzőcipőkre, mint a futáshoz.
5) A szex azonnal ható, depresszió elleni kúra. Endorfint juttat a
vérbe, eufóriás érzést kelt és jól érzed magad tőle.
6) Minél több szexet kapsz, annál többet kínálsz. A szexuális
tevékenység nagy mennyiségű feromont termel, így megőrjíti a másik
nemet.
7) A szex a világ legjobb nyugtatója, tízszer hatékonyabb, mint a
válium.
8) Napi egy csók távol tartja a fogorvost... a csókolózás olyan
mennyiségű nyáltermeléssel jár, ami kitisztítja az ételmaradékokat,
csökkenti a savképződést, ami a fogkő kialakulását okozza és megelőzi
az afta kialakulását.
9) A szex csökkentheti a migrénes fejfájást. A szeretkezés csökkenti
az agyi ereket összehúzó feszültséget.
10) A sok szex kitisztíthatja az eldugult orrot, a szex természetes
antihisztamin. Segíthet az asztma és a magas láz legyőzésében.
Puszi
anyocza
|
Mész odébb! Kiáltottam csendesen miközben egy jóízű rúgással odébb küldtem
a
szerszámos táskámat. Nem szabad rugdosni a dolgokat! (mondta az ügyfél)
És
már kezdett is bele az alábbi történetbe:
Ez egy közismert mese, minden egyes gyártelepen megtörtént. Én most egy
ügyfél által szokatlanul jól előadott változatot teszek közzé. Hol volt,
hol
nem volt egy szép (nek nem nevezhető) szocialista gyártelep. Mint minden
gyártelepnek ennek is volt egy rendésze. Volt olyan rendész, aki
közszeretetnek örvendett, de az egy másik történet. Szóval ezt az embert
utálták, mint csótány a műanyagmorzsát! Mindenhová beette magát, ünnepélyek,
focicsapat, kirándulás, délutáni (és munkaidő alatti) sörözések. Minden
gyártelepen volt egy hülyegyerek, aki rugdosta az udvaron a dobozokat..
Ez
a
két fent említett személy jelen esetben egy és ugyanaz az ember volt. Ha
meglátott egy elhagyottan heverő dobozt, vagy bármi más rúgható kaliberű
dolgot, akkor először megnézte, hátralépett párat, lazító helyben futás,
nyakropogtatás, nekifutás, majd rúgás következett. Villámhárítót szereltek
a
gyártelepen. A lapos tetőn a villámhárító kábele ún. villámhárító tuskókon
fut. Ez egy csonka gúla, amiből egy kb. húsz centi hosszú, és egy centi
vastag vasrúd nyúlik ki. A végén egy a villámhárító acélkötelének
rögzítésére szolgáló bilincs található. Mint általában mindenhol itt is
van
selejt. Az egyik tuskón nem volt bilincs. Ahogy kell, szépen rendesen hogy
ne legyen útban, ki is rakták a munkások az út közepére. Szerencsétlenségére
nem a rendész vette észre, hanem az őt nem különösebben szerető melósok.
Darabig nézegették, de nem volt kedvük odébb rakni, hiszen egy ilyen csonka
gúla 14 kilogramm súlyú. A betontömbtől fél méterre volt egy lyuk a
kockakövek között. Egy jómunkásember azonnal össze tudja illeszteni az
összeillesztendőket mindenféle műszaki rajz nélkül is! Most is így történt.
Megfordították a betontömböt, és a kilógó vasrudat betolták a lyukba.
Körbeálltak, bólogattak, mindenkinek tetszett az alkotás, csakhogy azt
is
látták, hogy ez így nem jó semmire. Hogy ne legyen feltűnő a dolog,
ráborítottak a műre egy papírdobozt, majd magára hagyták. Jött a rendész,
aki NDK turistának volt öltözve. (rövidnadrág, szandál) Itt és most a
szandálnak jutott a főszerep. Szóval odament a rendész a papírdobozhoz,
és
rutinosan megrugdosta. Mivel alul a vaspálca volt, ezért olybá tűnt, mintha
csak a doboz volna ott, a betontömb felül volt s nem volt érzékelhető.
A
rendész hátralépett párat, helyben futás, nyaktekergetés, nekifutás,
hatalmas rúgás, meglepetés. A meglepetés kétszeres volt. Egyrészt a rendész
részéről, aki nem értette mi történt a lábával, másrészt az eseményeket
lesből figyelő melósok részéről, akik eddig nem is sejtették, hogy a gondnok
ilyen magas hangot is képes kiadni magából. Azt értették, hogy miért üvölt
a
rendész, de azt már nem, hogy miért ül a földön. Törött lábbal azért el
lehetne ugrálni segítségért. Persze két törött lábbal ez már nem megy.
Ugyanis az történt, hogy a rendész kínjában hogy láthatóan eltört a jobb
lába, elkezdett a bal lábán ugrálni. Lábujjhegyen! Szandálban! Így esett,
hogy néhány ujj a bal lábán is eltörött. Talán húsz perc telhetett el,
mikor
azonnal kihívták a mentőket. Van tovább is, le sem írtam volna, ha csak
ennyi lenne. A melósok elszégyellték magukat. Készítettek egy amolyan
békülési ajándékot a rendésznek. Egy kivénhedt bőrfocit megjavíttattak,
de
az egyik ötszögű bőrdarabra rávarrattak egy bőrből font ostort, ami egy
csuklóhurokban végződött. Nyeles labda mondták, s ünnepélyesen átadták
a
több hónapos betegállományból visszatért rendésznek, aki egészen meghatódott
eme kedvesség láttán. Felhúzta a kezére a hurkot, s egy jóízűt belerúgott
a
labdába. A labda el is indult, de messzire nem juthatott, hiszen ki volt
kötve az ostornál fogva a rendész kezéhez. A labda, ahogy kell visszafordult
és azonmód eltörte a rendész szemüvegét, de az orrával együtt! Ekkor mondta
a műhelyben összegyűltek előtt a művezető (a helyzet komolyságát feloldandó)
a később szállóigévé vált mondatot: Nem így gondoltuk Jencikém, de így
is
jó! Telt múlt az idő, s történt hogy hatalmas felújítási munkálatok
kezdődtek. Ez annyiból állt, hogy mindent szépen átfestettek. Minden tele
volt elhagyott üres festékesdobozokkal. Ezek nagy, hosszúkás ötliteres
dobozok voltak. Szép fényesek kívül és belül. A rendész odament, belenézett,
s ha belül is fénylett a doboz, akkor az üres, lehet belerúgni. Szóval
van,
aki semmiből sem tanul! A melósok fogtak egy régi lábast, abban ólmot
olvasztottak, majd beleöntötték a festékes dobozba. A doboz alja pont
ugyanúgy csillogott mintha kifogyott volna belőle a festék, csak kicsit
nehezebb volt a három centi ólomtól. Miután kihűlt az ólom megnézték a
doboz
súlyát, de könnyűnek találták, ezért a dobozt oldalára fordították, s több
lépcsőben kiöntötték az oldalfalát is ólommal kb. egy centi vastagon. Így
sem lett túl nehéz, hárman simán ki tudták vinni a műhelyből! Letették
az
udvar közepére, még egy kavicsot is odatettek a széle alá, hogy billegősnek
nézzen ki. Pár perc telt el, s megérkezett a menetrendszerinti rendész.
Belenézett a dobozba, látta hogy belül csillogóan üres. Párat hátralépett,
helyben futás, nyaktekergetés, nekifutás, nagyot rúgás, majd a már megismert
velőtrázó sikoly következett. Mindenki, aki látta az esetet, a maga módján
mesélte. Talán a kicsit szellemileg sérült műhelyt takarító srác előadása
volt a legpontosabb. Ő lükén kuncogva mindenkinek azt mesélte: Ezzel a
két
szememmel láttam, hogy egyszerűen letörött a Jenci bácsi lába!
|