Kedves Lista!

István Borsodból nem tudja elküldeni a levelét a Listára. Ezért én 
továbbítom.

Kedves Gime, kedves Listatagok!

> Ma'r bocsi...  Azt is megi'ge'rte, hogy pontosan mikor megy vissza a
teste'be?

Arról volt szó, hogy azonnal.

> Tuti1000%biztos, hogy a lelke'vel besze'lte'l?

Sajnos nem igazolta magát személyivel, de képben volt a családjával.

> Pontosi'tsunk!
Az a "kezele's" ke'pes a hala'lbo'l is visszahozni embereket, de csakis
e's kiza'ro'lag akkor, HA AZ ILLETO" HAJLANDO' ra'! ;-)

Rendben. Pontosítsunk. Azzal nem vagyok tisztában teljesen, hogy a
lélek akarata mennyiben számít, de tudtommal ilyen esetben nem ő
dönt. Mondhatnánk úgyis, hogy nagyon kis pont ott egy kóválygó lélek.
Viszont, aki engedélyezheti a visszatérést, az a szellemi vezetője.
Általában fiatal embereknél, vagy olyan esetben kap engedélyt a lélek,
ha még feladata van az életben.

Az a kezelés, amit én rátettem, ezt az engedélykérést is elvégzi. Mivel
ez sem hatott, részemről nem volt több tennivaló.

Egyébként úgy hallottam, (vagy olvastam) hogy akik a klinikai halálból
visszatértek, sem mind akartak visszatérni, csak éppen visszaküldték
őket.
Ennek a témának viszont István-varázsló a szaktekintélye, szerintem
kérdezzük meg róla. Légy szíves István és szólj hozzá!

Baráti üdvözlettel: István (Borsodból)

Kedves Gál István!
 
 Nem igazán tűnik túl bölcs dolognak egy bizonyos írásból kivá-
 lasztani négy-öt sort és kivesézni, csupáncsak, mert úgy gondolod
 az elég ürügy lesz egy eszmefuttatásra. 
 
 Olvasd el az egész cikket. Ha odafigyelsz, rájösz, hogy a cikk
 a pénzről és a pénzszerzésről alkotott negatív hiedelmeinkről
 szól, arról, hogy milyen megközelítéssel érhetjük el, hogy ne
 gondoljunk rá úgy "mint egy rossz, erkölcstelen dologra".
 Csupán arról írtam, mennyire szükséges megváltoztatni a pénzről
 alkotott hiedelmeinket és gondolatainkat, béta szinten is (ezt
 viszont CGJ érti állandóan félre, mint ahogy azt is, hogy az
 idézett pédák személyesen rólam szólnak, gondolom ezért szemé-
 lyeskedett- szerintem abszolút rosszindulattal).
 
 Szóval, kedves, István! Az egész mondanivalóját nézd, mert az
 írásban van olyasmi mondat is, hogy karma van. Ahhoz pedig,
 szerintem, senkinek nincs joga, hogy a nála ,látszólag,szerencsétlenebb
 embertársait eleve olyan szemszögből ítélje meg, hogy valami
 rosszat tettek előző életükben, és bűnhődjenek. 
 
 Ha karmával foglalkozunk (ami szerintem időpocsékolás), akkor
 az igazság kedvéért a dharmára is legalább annyi időt és szót 
 kellene vesztegetnünk. Az egyensúly kedvéért, a negatív adottsá-
 gok mellé a pozitívat is.
 
 Szívesen írnék többet, de sajnos nincs időm most. István, az írásod
 tetszik, csak tényleg kellene mellé az érem másik oldala is.

 Nagy divat mostanában karmaszakértőkhöz járni, miért törétnik
 velünk valami szerencsétlenség. Bizonyos szintig  megadja az
 elfogadást, megértést, talán. A másik oldalon viszont ott marad
a kérdés, nem vitte-e volna többre az illető, ha tovább harcol,
hogy lehetőségeit kitágítsa, mintsem a karmájával foglalkozik.
Nemrég ráakadtam egy könyvre, egy nyomorék ember írt arról,
hogy lehetőségeink korlátlanok. Az illetőnek mindkét felső vég-
tagja hiányzott, a semmiből küzdötte fel magát elismert, elegáns
üzletemberré. A karmája neki is szegénységet és nyomorék testet
írt elő, de ő nem fogadta el. Más hasonló sorsúak pedig intézetek-
ben tengetik életüket. És könnyen lehet, hogy nincs is a szellemi
képességeikben különbség, csupáncsak az egyikükből hiányzik 
a beletörődés képessége. 

A lényeg, ha a karmát emlegetjük, okvetlenül ugyanannyit foglal-
kozzunk a dharmával is. Mert nem csak nehézségek vannak, de
utak is.

Üdvözlettel:

A Kaktusz virága