Kedves Hajni!
>Nagyon tetszett a gondolatmeneted!
Örülök neki! :)
>viszont a rétegektől való megszabadulásról nem volt szó.
>Jól hangzik, hogy valósítsd meg Önmagad, de a kérdés az, hogy
>hogyan. Szerintem ez nem egy könnyű döntés, hiszen nagyon sok út és
>állítólagos út van, amiben nekünk kell eligazodnunk.
Pompás kérdés! :)
Szivesen beszélek még erről, bár a madaras levelemben
(amelynek "Re: Fogyas, retegek stb. +Csillagok" volt a subject-je)
már írtam róla. (Mostanában véletlenszerű sorrendben kapom
a leveleket, és amelyikre hivatkozom, az még nem érkezett meg
a postaládámba.)
Jó nagy káosz van itt az önmegvalósítás terén.
Néhány fontos dolgot kiemelek ezzel kapcsolatban.
"Sok állítólagos út van." -ezt jól mondtad.
A levelem vége felé majd kitérek arra, hogy miért van annyiféle út,
és hogy miért tévutak ezek.
Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a pszichénk és a "valódi"
környezetünk ismertetésébe, konkrét irányvonalakat adok meg,
melyek alapján mindenki ki tudja dolgozni majd a saját receptjét,
mely a teljességéhez vezeti majd közelebb.
Nagy tévedése korunknak az, hogy a nyugati "kultúrát" elutasítva
a "keleti" kultúrát Isteníti. Mikor önmagában mind a kettő selejtes.
A kettő egyensúlya körül találjuk meg a lényeget.
Célunk a teljes tudatosság elérése, hogy ne korlátozzanak
bennünket a saját "rétegeink".
Minden tagadással, elutasítással, fontos területeket vonunk ki
a "pszichénk" ellenörzése alól. Tehát itt kell keresnünk a lényeget.
Ha valamit elutasítunk, akkor van egy rétegünk, mellyel saját magunk
egy részét takargatjuk. Ezért igaz az a mondás, hogy aki másokat kritizál,
elitél, az önmagáról beszél.
Akkor most itélkezni fogok a példa kedvéért!
"Az ex-alpolgármesterünk egy kétszínű köpönyegforgató!
Most jól megjárta, mindenki utálja a hivatalban!"
Mit is utasítottam el ezzel?
A kétszínűséget.
Tehát, ha olyan helyzetbe kerülök, mikor egy kis hazugsággal
előnyhöz juthatnék. Nem fogom ezt az eszközt használni,
mert én elítélem a kétszínűsködést. Céljaim eléréséhez más
utakat fogok igénybevenni, melyek "tisztességesek".
Ha mégis arra kényszerítenek a körülmények, hogy hazudjak,
akkor rettenetesen utálni fogom magam, és ez komoly zavart
fog okozni az Énemnek.
Ez miért baj, kérdezhetnétek most?
Azért mert nem én döntöm el tudatosan egy adott helyzetben,
hogy nem hazudok, hanem nem is gondolok erre a lehetőségre,
megfoszva magam a hazugság nyujtotta lehetséges megoldásoktól.
A tudatosabb ember, valami hasonlót szólna a fenti mondatok helyett:
"Az ex-polgármesterünk rosszul hazudozott,
ezért most sokan kerülik a hivatalban.
De nekem semmi különösebb bajom nincs vele."
Talán kissé erőltetett a példa, de direkt egy ilyen szelíd dolgot
választottam kezdésnek.
Kritikus helyzetben szükségünk van minden egyes lehetséges
megoldásra. Amikor jönnek az ötletek, ezeken a "rétegeken"
sorra elakadnak, és nem jutunk hozzájuk mi a "felszinen".
A hazugság nem minden esetben kerülendő,
előnyös lehet, ha szemrebbenés nélkül tudunk hazudni,
ahelyett, hogy elnyomjuk magunkban ezt a készséget.
Nem azt mondom, hogy hazudozzunk, hanem azt,
hogy mi döntsük el azt, hogy akarunk-e hazudni,
ahelyett, hogy a hazugság által kínált megoldásokról
tudomást sem veszünk.
Megyek a trafikos előtt, és meglátok egy pornó újságot
a kirakatban, erre gyorsan elkapom a fejem:
"pfujj! ez undorító!!"
A "tudatosságában fejlődő" emberben ilyenkor megszólal egy
hang: "undorító? Remek! Találtunk egy réteget!
Vizsgáljuk csak meg közelebbről!" :)
Mi ellen tiltakozom most akkor?
Mi kifogásolni való van a pornómagazinokban?
Ezt most nem vezetem le, de a végén belátható,
hogy a pornómagazin önmagában nem rossz,
nem is jó, hanem van. És én ahelyett, hogy
elhatárolódnék ettől a jelenségtől,
inkább tudomásul veszem ezt.
Igen, van erre igény. Megnézem a címlapon szereplő
lányt, és megállapítom, hogy nekem a sminkje nem
tetszik, de attól függetlenül, a kép teljesen rendben van,
mint pornómagazinban szereplő fotó.
Itt arról beszélek, hogy elutasítás helyett tudok foglalkozni
az üggyel, tudom vizsgálni, nem pedig arról,
hogy eztán lelkes pornómagazin gyűjtő leszek. :)
Ha már a szexnél tartunk, gyakran előfordul,
hogy sok erkölcs-csőszről kiderül,
titokban kisfiukkal pajzánkodik.
Ugyanis a rétegek alatt megrekedt vágyaink,
ha nem integráljuk magunkba őket,
akkor folyamatos feszültséget keltenek,
és néha bizony előfordul, hogy áttörik a réteget,
akkor aztán az Isten irgalmazzon az Énünknek,
mert maga alá temeti a felgyülemlett vágy-áramlat tömeg.
Ezért ne rekesszünk ki magunkból semmit,
mert ha falat húzunk elé, akkor egyre erősebben fog kopogtatni,
és a fal nem csak őt zarja ki magunkból, hanem rengeteg sok
vele kapcsolatos ötletet, megoldást, és az őt érintintő összes
nekünk szánt üzenetet, mely a "bensőnkből" jön.
Mikor érezzük, hogy nagyon kopogtat valaki odakint,
akkor, hogy ne zavarjon, megvastagítjuk előtte a falat.
Egy darabig el lehet játszadozni ezzel,
de rengeteg pszionikus energiánkat felmészti a manőver,
és emiatt alig marad másra erőnk.
Mígha beengedjük az illetőt, és a helyére teszük,
akkor ahelyett, hogy energiát vonna el tőlünk,
majd nekünk energiát termel.
Ahogyan haladunk egyre lejjebb,
egyre régebb óta bezárt és egyre hatalmasabb
matuzsálemekkel találkozunk.
De ők nem az ellenségeink, hanem mind a szövetségesünk.
(Vannak durva dolgok odalent!)
Akkor integráltuk magunkba bezárt részünket,
ha már nem itélkezünk a dolog felett,
ha örömmel vegyes izgalommal tudunk hazudni,
ha kíváncsian, derüvel lapozgatjuk párunkkal közösen
a pornómagazint, és ha közterületen támad kedvünk
szeretkezni, akkor nem szégyeljük el az ötlettől rögtön magunkat! :)
Ha tudjuk élvezni az ölés örömét, a hajnali pálinka illatával
keveredett ürülék és vizelet szagát, a frissen kiontott vér gőzét,
a haláltusáját vívó állat vergődését, és bugyborékoló hörgését..
ha nem remegünk meg mások hangjától,
ha merjük hallatni a saját hangunk, mint az oroszlán,
akkor jó úton járunk. :)
Nem az elutasításról szól a létezésünk, hanem az elfogadásról,
a megélésről. Mi vagyunk, anélkül, hogy rosszak, vagy jók lennénk,
szépek vagy csúnyák, őszinték vagy hazudozók. Mi vagyunk.
Ne féljünk magunktól.
Sokkal szélesebb spektrumon létezünk, mint ahogyan gondoljuk.
És amibe most belefeledkezünk, az csupán egy játéktér.
(Tervezek egy választ Kingának, amiben szolni fogok a darabrol
is, melyben játszunk, és az egész történetről, hogy a következő
néhány század miről szol, és min vagyunk már túl. :)
Éljünk meg mindent teljes intenzitással, a fájdalmat is!
Tudatosan.
A keleti kultúra lényünk "mélyebb" területeire fókuszál,
a nyugati kultúra a "felszínre" tereli a figyelmünket.
Önmagukban mindezek részlegesek.
A teljes spektrumon éljünk, és nagy intenzitással.
Az érzelmeink Kincsek. Használjuk őket tudatosan.
Ne zárkózzunk el egyiküktől sem.
Téves az a tanítás, hogy nem engedhetjük meg magunknak
a harag, a gyűlölet érzését. Ezek elsöprő erejű érzelmek,
és nagy szükségünk lehet még rá.
Meg hogy a félelem az rossz, az árt a fejlődésnek.
A tudattalanul használt félelem természetesen káros lehet,
mint bármi, amit tudattalan használunk,
még akár egy hétköznapi fogpiszkáló is, ha oktalan lenyeljük.
De ha vészhelyzetben tudatosan felszabadítjuk magunkban,
és hagyjuk áramolni lényünkben a félelmet,
akkor olyan erőkre teszünk szert, hogy szinte megállíthatatlanok
leszünk! :)
Mivel minden ember mást zárt magába,
ezért univerzális "megszabadulás" nincs,
melyet lépésenként követve mindenki ledobhatná magárol
a rétegeket. Érdekes, de az az elgondolás is téves,
hogy "spirituális" fejlődés útján érdemes kiszökni innen.
Ez körülbelül ahoz hasonlítható,
mint amikor egy 6 éves gyerek
hirtelen az apja bőrében találja magát.. :)
A már eleve spirituálisan érzékeny embert vétek
Tibetbe küldeni 6 év meditációra.
Az erőszakos, akaratos embernek, pedig nem feltétlenül
az önérvényesítésén kellene dolgoznia.
Az egyensúly a lényeg. Az hogy szép arányos testünk legyen,
és ne legyünk pszichikai torzszülöttek.
A félszeg fiatalembernek jó terápia ha felfedezi saját hangjának
az erejét, és teletüdőből harsog a levegőbe.
Míg a termetes kidobóembernek inkább tudnám ajánlani
a William Butler Yeats verseket.
Azonban mindezek csak felszínes terápiák.
Legjobban mindenki saját magát tudja kicsomagolni,
ehez pedig önismeret, és tudatosság szükséges.
De ezt lehetőleg ne otthon meditálva végezzük,
hanem változatos helyszinek és cselekmények közben
figyeljük meg magunkat, reakcióinkat.
Éljünk szabadon, de tudatosan! :)
Mert élni jó! :)
Üdv:
Nissifer
|
