Kedves B. Laci,
csak par megjegyzesedre reagalnek roviden. Irod:
> A 3. kotet (Guermantes ha jol emlekszem) Erdelyben is megjelent
>86-87-ben a Helikon sorozatban. Mivel altalaban az Europa kiadonal
>megjelent konyveket adtak ki ujra nehany ev kesessel, lehet hogy ott
>konnyebben hozza lehet jutni. Nem vagyok viszont meggyozodve, hogy ez
>megegyezik a francia kotetekre bontassal.
Mint megbizhato forrasokbol kiderult, csak az elso 3 kotet lett korabban
leforditva, es most ujonnan a 4. A tobbi kotet forditasa egyelore nincs
folyamatban. Szomoru. Az eddigiek kotetekre bontasa megegyezik a franciaeval.
> A Proust-rol mondott velemenyrol nagy vonalakban egyetertek. Hogy
>aldasos hatasu-e, azt nem tudom. Inkabb nem mint igen. Az irodalom ugy
>nagy osszesegeben aligha aldasos, s elvezoje kissebb-nagyobb adagokban
>de megiscsak merget iszik.
Nem egeszen ertem, milyen ertelemben gondolod az irodalmat meregnek. En az
aldasos hatast nem a kulvilag fele operacionalis, merheto formajaban ertettem,
hanem a belso lelki vilagra. En sem hiszem, hogy jo irodalmat olvasva a
kozosseg hasznosabb tagjai leszunk, jobban fogjuk tudni, kire szavazzunk,
stb. De segithet az onismeret elmelyiteseben, megtanithat arra, hogy jobban
odafigyeljunk belso hangjainkra, azok tudatositasara, felkeszithet ra, hogy
elfogadjuk azokat a belso valtozasokat, amiken eletunk soran ugy mi, mint
masok atmegyunk, halandosagunkkal valo szembenezesre, stb. Ezzel kapcsolatban
ajanlom Harold Bloom, The Western Canon c. konyvet.
> Proust nem szimpatikus szemely, mint olyan. Az a fajta iro akit az ember
>neha szivesen a fenebe kuldene. Ha aztan a szazvalahanyadik oldalon
>valamelyik kireszletezett erzes ismerosnek tunik, szinte elborzad az
>ember, hogy egy ilyen neurotikus idegvegzodessel kozos erzesei lehettek.
Nekem nem ez a benyomasom rola az eddig olvasottak alapjan, de eloszor talan
vegig kene olvasnom az egesz regenyt, utkozben valtozhat a velemenyem. Az
eddigiekbol szamomra csak az derult ki, hogy az atlagosnal erzekenyebb.
De nem tudom, hogy Proust-ra az irora, illetve a regeny egyes szam elso
szemelyben beszelo narratorara gondolsz-e; a ketto nem egeszen ugyanaz,
bar nyilvan eleg nagy az atfedes. E ket szemely gondos szetvalasztasanak fon-
tossagat taglalja Umberto Eco, Six Walks in The Fictional Woods c. nemreg
megjelent konyvecskejeben. Az koztudott, hogy Proustot apja (es sajat
maga is) gyenge akaratunak tartotta, lehet, hogy o ezt felfokozottan adja
tovabb a narrator karaktereben, amitol annak kesobb neurotikus vonasai
lesznek. De ha jol tudom (nem olvastam), a Contre Saint-Beuve c. tanulmany
koteteben Proust maga is epp az ellen lazad, hogy az irot, mint a mindennapok
emberet, szemelyiseget hasznaljak fel a muvei elemzesehez, hogy abbol in-
duljanak ki. Elesen szetvalasztja a mindennapokban a tarsadalom tagjakent
szereplo en-t a legbelso en-tol, amely szamara - szerinte - minden igazi
muvesznek fel kell aldoznia magat, mert minden nagy mu csak ez utobbi vala-
dekakent johet letre, es ennek a legbelso en-nek szinte semmi koze a kul-
vilag szamara megjeleno en-hez. Vitathato? Persze. Ha pedig esetleg annak
alapjan tartod Proustot neurotikusnak, hogy a konyvben tobb valtozatban is
elofordulo szexualis feltekenyseg mint fo motivum vegig vonul az egesz
konyvon, akkor meg kell kerdeznem, hogy vajon Shakespeare is neurotikus
volt-e.
>A muveszetrol alkotott eszmefuttatasai egy faradt muveszet vonaglo
>tukorkepei.
Lehet. Me'g nem tartok ott, hogy tul sok ilyen eszmefuttatast tett volna,
leszamitva a Vinteuil szonataval kapcsolatosat. Proust kora, a Belle
Epoque, egy kifaradasban levo kor volt, nyilvan Proust sem tudott felul-
emelkedni azon, hogy kora termeke legyen. De azt a virtuozitast, latszo-
lagos konnyedseget, ahogy elbeszelesbol, leirasbol at tud folyni filozasba,
es onnan vissza, azt nagyon elvezem nala. Lehet, hogy a muveszeti eszmefut-
tatasai faradtak, de van melyseguk es belso konzisztenciajuk, ha nem is
kell/lehet mindent elfogadni belole vegso igazsagkent (mi az, amit lehet,
ezen a teren?).
> Bergotte-ot allitolag Anatole France-rol mintazta... hat egy
>idegbajos Anatole France talan valoban ugy irt volna.
En ugy tudom, hogy tobb iro szemelyisegebol gyurta ossze Bergotte-ot,
(koztuk Anatole France-szal), akarcsak Vinteuilt, a zeneszerzot tobb,
altala ismert zenesz alapjan formalta meg.
>Nem hiszem hogy a vilag gyorsulasa okozna, Proust mar eleteben is idegen
>volt a vilag szamara, es neki is a vilag.
Vajon nem szukseges feltetel-e ez egy nagy mu megszuletesehez, hogy a muvesz
valamelyes tavolsagot tartson a vilagtol, hogy arra egyeni, sajatos szogbol
valo ralatasa legyen? De az 1919-ben, me'g eleteben kapott Goncourt dij nem
egeszen azt tukrozi, hogy a vilag szamara idegen lett volna Proust.
Udvozlettel,
Leirer Laszlo
|
