Kedves Otthonkasok!

Az Otthonlapra felkerult az esztergomi talalkozo vegen keszitett
csoportkep es 2 tajkep. A cim:
http://w3.swi.hu/hixotthon/esztergom2.html

Hamarosan Fruzsi Lillajarol is lesz fenykepem, szolok, ha bescanneltem
:)

Szeretettel: Estee

Estee honlap: http://w3.swi.hu/estee
Bence honlap: http://w3.swi.hu/bencus/index.html (Uj kulso!!!)

Valaki kuldjon nekem legyen szives egy XII. 9-i otthont.
Az se baj, ha tobb jon belole legfeljebb letorlom :-)
A webes feluleten nagyon regiek vannak csak.

A'kos

Vasárnap délben Sophie az asztalnál ült és kanalat tartott a kezében, de
nem evett. Natot figyelte, aki a telefon asztalkája mellett állt és
ühümgetett a hívó szavaira. "Helló, Claude" -- ezt mondta, tehát azt már
lehetett tudni, ki az, de nem írt fel semmilyen címet.
    -- Nem baj, Claude. Te megtettél mindent, s nem veszett el minden remény.
Akármikor megtalálhatjuk. Kösz mindenért...
    Nem figyelt már oda, ebből tudta, hogy Claude nem talált több nyomot.
Három vagy négy címet mondott, egyik se volt az, de hát ez is több, mint
amit remélni lehetett. Kész csoda, hogy ennyi emberre visszaemlékeztek azok
a festők ilyen hosszú idő után. És tényleg nincs veszve minden remény, az is
lehet, hogy Frančoise talál valamit. Vagy bejön még egy nyom, például Alex
To... Ta... elfelejtette, milyen városból, ő is ígérte, hogy gondolkozni
fog. Igenis megtalálhatja az apját, tehát meg is fogja találni.
    -- Holnap megcsinálom a rádióját -- mondta Frančois --, most sajnos nem
lehet alkatrészt kapni... de... holnap már lesz.
    -- Köszönöm, Frančois.
    -- Szívesen. Mit mond a... bátyjának a balesetről?
    -- Ha én azt tudnám...
    -- Kezdje azzal, hogy ne ijedjen meg, már jól van.
    Megint csörgött a telefon, Natot hívták a szülei. Nem mutatott nagy
lelkesedést, amiért hallja a hangjukat, hétköznapian felelgetett nekik.
Sophie arra gondolt, ha neki lenne csak egy szülője, aki néhanap felhívja az
árvaházban, már elégedett lenne.

    -- Jó napot, Moreau úr, van valami hír?
    -- Semmi...
    -- Mit szól, hogy megtaláltuk az apát?
    -- Komolyan?
    -- Frančoise nem mondta? A képeslapja beváltotta reményeinket, az
amerikaiak megmondták az apa nevét és címét.
    -- Hát ez nagyszerű, csak sokra nem megyünk vele, amíg Charvel vagy
Picard nem telefonál.
    -- Charvel vagy Picard?...
    -- Ők ketten jöhetnek szóba mint ama bizonyos ismerősök.
    -- Üzent nekik?
    -- Igen.
    -- Akkor előbb-utóbb jelentkeznek, és ha náluk van Sophie, meg kell
mondani, hogy megvan az apa. Akkor nyomban előjön.
    -- Reméljük, monsieur Boisrond.
    -- Jó napot, Martinet apó, nincs hír azóta?
    -- Ugyan, fiam, ne légy ilyen türelmetlen.
    -- Boisrond úr azt mondja, megtalálták a gyerek apját.
    -- Meg-e?
    -- Meg. Apa van, lánya nincs.
    -- Ő is meglesz. Rossz pénz nem vész el.
    -- Odaszólna esetleg, hogy változtassák meg az üzenetet?
    -- Tegyem bele az apát?
    -- Igen, ha ezt meghallja, azonnal előjön.
    -- Jól van, Gaston.
    Fél nyolc volt.

    Kilenc tájban Frančois Charvel kicsit zavartan Nat engedelmét kérte egy
távolsági hívásra. Kifizeti. Ők egy Bud Spencer-filmet néztek éppen, Nat
csak bólintott, a pénz emlegetésére meg legyintett, senkit se fog az
zavarni, mondta. Frančois kisietett hát az ebédlőbe és egy poitiers-i számot
tárcsázott.
    Ott lakott. Sophie mindig azt hitte, afféle csavargó ember, akinek
minden vagyona a kocsija meg az áru, amivel faluról falura jár. Később ugyan
az is motoszkálni kezdett a fejében, hogy ha faluról falura járna, aligha
lehetett volna hétfőn Avignonban, amikor múlt hét közepén még ott volt
náluk; de nem kérdezősködött, úgy hitte továbbra is, Frančois Charvelnek a
kocsija a háza.
    Nyáron így is volt, járta az országot, mindenfelé megfordult és árult.
De volt állandó lakása, ahol a teleket töltötte, s útjai közben is hetente
hazatelefonált, átvette az üzeneteit. Nem saját ház volt, az igaz, csak két
bérelt szoba, az egyikben ő lakott, a másikban az árukészlet. A ház többi
részében egy nyugdíjas házaspár és két macska.
    Frančois Charvel megtudta, hogy hívták egy carcassonne-i és egy nancyi
cégtől, kereste Auriac doktor és bizonyos Martinet úr, aki kéri, hogy hívja
vissza, mert megvan Sophie Vaudrois apja.
    Nem értette, visszakérdezett. Monsieur Maurice lebetűzte a nevet és
hozzátette, ezt ő se érti, de az idős úr nem magyarázta el, ki az a Sophie
Vaudrois, csak ennyit mondott és letette.
    Frančois Charvel tudta, ki Sophie Vaudrois. Ezt az egyet tudta. Semmi
mást nem értett. Ki az a Martinet úr, valami látnok?... Aztán rájött,
persze, az öreg Jean Martinet Sophie falujából, neki egyszer megadta az
otthoni számát valamiért. De honnan tudja? Honnan az ördögből?...
    -- Sophie -- ült le mellé a nappaliban --, Sophie... én... most alighanem
csodálkozni fog... azt... -- megköszörülte a torkát -- azt a hírt kaptam...
megvan az apja.
    A huligánok egyre szemtelenebbekké váltak, a spagettit evő tagbaszakadt
pasas pedig azzal a közönnyel nézte őket, amiről ilyenkor már mindenki
tudja, hogy csak addig tart, amíg le nem lökik a spagettijét -- akkor
borzasztóan megveri őket. Ám mire az első pofon elcsattant, Sophie és Nat
teljesen megfeledkezett Bud Spencer jelenlétéről.
    -- Nyugi -- tette a nagylány a kisebb vállára a kezét --, ne fald fel
rögtön. Mesélje el, mi történt, Frančois.

    Gondosan megtisztította a halat, betette a serpenyőbe, hozzátett még egy
kis olajat, s míg a hal sercegett, gyorsan összedobta a mártást. Nem volt
nagy szakács, de Martine-nak gyakran bent kellett maradnia késő este is, ő
pedig kijelentette, nem fog pizzán és rántottán élni, ennél többre tartja a
hasát -- azt jól tudom, nevetett Martine --, ezenkívül pedig neki is van két
keze, ő is meg tudja tanulni és el tudja végezni ugyanazt. Hát megtanulta.
Ritkán főzött ugyan, de azért megesett, hogy Martine otthon volt este és
mégis Jean-Pierre csinált vacsorát. Most éppen nem volt otthon, nyolckor
behívták egy baleset miatt.
    Fordított egyet a halon, ekkor látta utoljára épségben. Megfordult,
kivette a szekrényből a tojást és meghallotta a telefont. Kiment, fölvette
és belerikoltott a kagylóba.
    -- _Sophie?!_ Végre hogy előkerülsz, hol vagy?!...
    -- Igaz, hogy megtaláltátok az apámat? -- hallotta köszönés helyett.
    -- Igaz!
    -- Mondd a nevét és a címét!
    No, álljunk csak meg, mondta magában, megtaláltuk, az igaz, de ha
megfeszülsz, se ő lesz az apád, hanem én. -- Nem mondom meg -- jelentette ki
egyszerű őszinteséggel.
    -- Az én apám! Nincs jogod hozzá, hogy eltitkold!
    -- Lassan a testtel, kisasszony. Mi derítettük ki az apád hollétét,
külföldre telefonáltunk, ami nem kis pénz. Csak megengeded, hogy kérjünk
valamit cserébe?
    -- Vagyis külföldön van?
    -- Két párizsi címmel állunk kedves megrendelőnk rendelkezésére -- mondta
Jean-Pierre egy szolgálatkész boltos hangján.
    -- Kettővel?
    -- Munkahelyi és lakáscím. Tizennégy évvel ezelőttiek, az igaz, de ebből
már könnyen meg lehet találni.
    -- Mit akarsz cserébe? -- a hang gyanakvó volt.
    -- A kezedbe akarjuk adni a papírt, és előtte beszélgetni néhány percet.
    -- Miről?
    Jean-Pierre hallgatott.
    -- Szóval személyesen akarjátok ideadni.
    -- Rátapintottál a lényegre.
    -- Aztán visztek az árvaházba, mi?
    -- Először mindenképpen az apádhoz viszünk, aztán majd eldöntöd, hová.
Felőlem vissza is mehetsz Frančois Charvelhez.
    -- Honnan tudtátok?...
    Jean-Pierre könnyed hangon felelte: -- Ugyan, mademoiselle Vaudrois. Ha
valamit nagyon ki akar deríteni az ember, előbb-utóbb kideríti. Ha az apádat
meg tudtuk találni, ez már igazán semmiség.
    Sophie nevetett. -- Hát jó. Akkor találkozzunk Párizsban, hogy egyenest
mehessünk az apámhoz. Holnap reggel.
    -- Nem tudom, te hol vagy, Sophie, de Martine a kórházban van, későn jön
haza, és Párizsig öt óra az út. Úgyhogy délnél előbb nem lehet.
    A lány elszégyellte magát, hiszen nekik is rengeteg időbe telik az út,
nem is tudja, mennyibe, és még az se biztos, hogy Frančois hajlandó...
Ránézett a férfira. -- Mondja...
    -- Kettőre ott lehetünk -- mondta az.
    -- Igazad van -- szólt a kagylóba --, legyen két óra. De ha becsapsz...
    -- Ha nem bízol bennünk, nem kell eljönnöd -- mondta Jean-Pierre
közömbösen. -- Aludj jól, szia...
    -- Várj!
    Jean-Pierre elvigyorodott, de nem szólt semmit.
    -- Ott leszek. Holnap délután kettőkor... mondjuk az Eiffel-toronynál.
    -- Mért pont ott?
    -- Mert az jutott eszembe -- felelt a lány türelmetlenül. -- Mást nem
ismerek Párizsból.
    -- Jól van. Közelebbről hol parancsolod?
    -- Közelebbről?...
    -- Elég nagy az a tér, tudod. Mit szólsz a torony alatti térség
geometriai középpontjához?
    Sophie fölnevetett. -- Az átellenes lábak által alkotott átlók
metszéspontjában?

Szervusztok!

Kozeleg az ev vege, vagyis orulet van... mindenki szamlaz,
es szamlat akar, valamint a vezetoseg eredmenyadatokert
kiabal... :-) 

***Endi****
Kisfiad szuletese alkalmabol sok szeretettel gratulalok, es
nagyon jo egeszseget neked, meg a kicsinek is... :-) 

Ehhez kapcsolodoan szeretnem elmeselni nektek, hogy az 
egyik unokanoverem vasarnap iker-kisfiuknak adott eletet...
Ok a masodik ikerpar a csaladban, most ok az aktualis csaladi
szenzacio... :-) 

***Gabo***
Hetfon akartam menni szavazni a honlapodra, de a bejelentkezo
kepnel nem jutottam tovabb. Lehet, hogy eppen akkor dolgoztal rajta?

***Karacsony****
Szokasomhoz hiven sehol nem tartok az elokeszuletekkel. Se 
ajandekok, se otletek... :-( Mivel most mar minden hetvegen iskolaba
megyek, sot 22-en vizsgam is van, nem is tudom, hogyan oldom 
meg ezt a problemat. Kezdek bapanikolni... :-( 

***Attila***
>  Akkor esetleg tartalma is lenne az Otthonnak... vagy azt varjatok,
>hogy megint en elesszem fol?

:-))) Mi az aktualis temad, Attila? 

Hat, ennyi telt mara, udvozlettel:

Mariann

Heves Ferenc: Oszporontó

Otthonom Kondoros, Porondon dolgozom: korongot dobok, s olykor dobolok. 
Most Dorogon volt dolgom, hol koros rokonom, Zsoldos Kolos kosztolt. 
Kosztom rosz volt, gyomrom korgott, s korcs komondorom, Kormos nyolc 
fontot fogyott. Dorog dombos, kormos, homlokom kormos, orrom folyton lobos 
volt. Otthon jobb! Ott bor csobog, Dorogon por s korom gomolyog. Gonosz 
rokonom folyton dohog. Zsoldos korhol, komondorom Kormos bolthoz 
sompolyog, s csontot lopott. Okos komondor Kormos. Potrohos rokonom 
tombolt, botot fogott, s Kormoshoz rontott, hogy poroljon. Mord komondorom, 
Kormos morgott. Most fogom botom, torolok Zsoldos rokonon. Csont ropog, 
pofonok, Zsoldos rokonom zokog, s doktorhoz csoszog. No - mondok - rossz 
sorom volt Dorogon. Otthon Kondoroson jobb. 

Üdv.: TóCsa

> Felado : 
> Temakor: Afrika, betegsegek   ( 114 sor )
> Idopont: Tue May 11 01:22:27 EDT 1993 TIPP #1020
> - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Kedves Eniko (Regos),

a kovetkezo oltasokat szereztem be az utazasom elott: tifusz
(!),
sargalaz, hepatitis A (B-t nem), cholera, polio, 
meningitis, veszettseg.
Magam is eros homlokrancolassal nyugtaztam a nigeriai orvos 
diagnozisat.
A tu~bingeni tropusi intezet munkatarsa vonogatta egy 
kicsit a vallat,
amikor elmeseltem neki a tortenetet, es azt mondta, hogy a
tifuszt illetoen szerinte hibas diagnozisrol volt szo.  
AIDS-ugyben nyugodt voltam, mint a kobe vesett lo.  A 
fekete nok szamomra kb. annyi erotikus vonzerot kepviselnek 
mint egy cementeszsak, verszerzodest nem kotottem senkivel, 
tum es fecskendom volt garmadaval.  (Mindez all a hep.  b-
re is.)  Az utam elso feleben tobbszor volt 
megmagyarazhatatlan,
tobb napig tarto magas lazam (40-41 C), amely aztan mindig 
hirtelen szunt meg.  Busan lapozgattam a "Where there is no 
doctor"-t ide-oda, es semmivel sem lettem okosabb.  Csak a 
ve'rhas volt "tiszta" ugy, ennek tuneteit nehez nem 
felismerni.  Ezt viszont negyven napig hurcoltam
lelkesen mindenuve.  Teljesen biztos, hogy Algeriaban 
szereztem be:  en hulye vadbarom allat salatat ettem, 
raadasul tobbszor, mintha nem tudtam volna halalpontosan, 
hogy tilos!  Hulyeseg ellen nincs vedooltas, sajnos.  
Viszont sohasem ittam szuretlen vagy nem fertotlenitett 
vizet: helyzettol fuggoen vagy egy micropur-jellegu 
vegyszerrel fertotlenitettem, vagy Katadyn-szurot 
hasznaltam.  T bbsz r szurtem bekas-bolhas-nyalkas es 
holtkoszos vizekbol (ez elsosorban Zaire-ra jellemzo), de 
elofordult olyan is, hogy a viz TOKELETESEN atlatszatlan-
barna volt, meg akkor is, ha csak a tenyerembe meritettem.
A szuro elbant vele.  A bilharciat is sikerult meguszni, 
meg szep.

Megfigyelesem szerint Afrikaban rengeteg a beteg ember, na 
ja, ez nyilvan nem uj.  Felemetes borbetegsegeket latni. 
Nemelyek ugy neznek ki, mintha tetotol talpig pokhaloval 
lennenek boritva. Rengeteg gyerek futkos remiszto 
fekelyekkel a testen, ezeket altalaban legyek lepik el,
mit mondjak, klassz latvany.  Helyenkent sok a lepras.  
Nigeriaban betevedtem egy videkre (Garkida, a Kameruni 
hatar mellett),ahol falvak egymasutanjaban joforman csak 
leprasok laktak.  Mint kiderult, ide azok jonnek, akik 
nagyreszt ugyan mar atestek egy gyogykezelesen (ha jol
tudom, a holland kormany tamogatja), de a sajat 
videkukon/falujukban mar nem tudnak beilleszkedni.  
Tobbsegukben hausak voltak, muzulmanok, es roppant 
kellemes, kedves emberek.  Sokotoban is eltekertem egy
lepratelep elott, ahol hatalmas tabla hirdette:  WELCOME TO 
LEPROSIUM!,ezt azert egy kicsit bizarrnak talaltam.  Az 
utazo szempontjabol azert igazan uditoek ezek a 
borbetegsegek, mert az idegennel valo talalkozas
ceremoniajaban a kezfogas kotelezo; ezelol kiterni a 
legotrombabb udvariatlansag.  Meg lehet szokni.

Afrika jodban szegeny kontinens.  Szerintem emiatt, mas 
velemenyek szerint a maniokagyoker tulzott es egyoldalu 
fogyasztasa miatt egyes videkeken nagyon sok a golyvas, 
foleg nok. Tulzas nelkul: Kozep-Afrikaban es Zaire-ban 
nehol 10 nobol 9-nek (fiatalnak, oregnek egyarant) 
hatalmas, fel fej nagysagu daganat logott a nyakabol.  Zaire
egyebkent is kulon fejezet, minden szempontbol.  Az egeszen 
eszaki reszeken (Likati-Bondo) egyre-masra akadtak szelid 
es kevesbe szelid orultek az utunkba.  Egy este egy faluban 
egy idosebb ur egy felora leforgasa alatt 37-szer kerdezte 
meg a tarsamat, hogy amugy szereti-e a banant.(Amugy 
szerette.)  Masok artikulatlan uvoltessel vetettek magukat 
a nyomunkba, es ez kulonosen azert volt aggaszto, mert 
Zaire-ban lenyegeben mindenki csupasz kessel vagy 
machetevel a kezeben jar-kel az utakon.  Ennek ellenere 
soha senki nem bantott bennunket. Ugyanott, es kesobb is az 
egesz orszagban feltunoen sok volt az albino.  Negroidokrol
leven szo, a latvany szamunkra elegge meglepo volt.

A ve'rhas termeszetesen nepbetegseg.  Sok helyen semmilyen 
arnyekszekre emlekezteto berendezes sincs, es ahol van is, 
a WC-papir fogalma es a kezmosas intezmenye nem letezik.  
Sajnos, az afrikaiak tulnyomo tobbsege a szeklet, legyek, 
elemiszer es betegsegek kozotti osszefuggest sem ismeri.  
Mindezek alapjan a vizet es az etelek tulnyomo tobbseget
fertozottnek kell tekinteni.  Ezalol kivetelt kepeznek a 
hejas gyumolcsok, de csak azok, amelyek tobbe-
kevesbe "sterilen" hamozhatok: a citrusfelek tehat NEM; a 
romlott elelmiszertol eltekintve minden frissen sult ill.  
fott etel.

A malaria elterjedtsege altalanosan ismert. A magam reszerol
Resochine-t es Paludrine-t szedtem, Gyulanak, a tarsamnak a
mellekhatasait illetoen sokkal inkabb megkerdojelezheto 
Lariamot irta fel a magyar orvos, egyebkent hibas dozissal. 
Rovid konzultacio utan a nemet orvosokkal o is inkabb az en 
valtozatomat valasztotta. Nem fogjatok elhinni, de az 
utolso masfel hetet kiveve ugy mentem vegig Afrikan, hogy 
szunyogot lenyegeben nem is lattam. Annal tobb "black fly"-
t, amely viszont a "river blindness"-t terjeszti a 
topusokon: ossze is csipkedtek bennunket ugy, mintha 
varrogep ala fekudtunk volna. Viszont a 
csipesuk "szerencsere" nemhogy nem faj, de eszre sem venni, 
es nem is viszket.  Meg ki kell vizsgaltatnom magam.  A tse-
tse-legyek allitolag elsosorban a patasallatokat 
pusztitjak, az alomkort nem olyan egyszeru elkapni (majd 
kiderul); mindenesetre akkorat, de akkorat csipnek ezek a 
bestiak, hogy az tenyleg kinzasszamba megy.

Es igy tovabb.

> [...] gyonyoruseges tajakat lathattal.  Allitolag a Kenya 
>hegy, Viktoria to, stb festoiek.  Egy afrikai pasi azt 
>mondta, el se tudjuk  mi europaiak kepzelni, milyen 
>gyonyoru ott.

Elnezest, de rohog a vakbelem.  Ki kell hogy abranditsalak, 
de nem nagyon lattam gyonyoruseges tajakat.  Az afrikai 
pasi johet jelenteni.
Figyelj: Zaire-ban, az oserdoben volt nehany olyan szakasz, 
ahol majd az eszunket vesztettuk a gyonyorusegtol; a 
Ruwenzori biztos klassz, csak mi kiko~ptuk a tudonket az 
emelkedokon; a Viktoria-to egesz csinos, de azert ne essunk 
tulzasokba; Ugandaban lattunk nehany megkapo helyet, szep 
panoramat. Ennyi. Kozel fel ev alatt. Mivel azonban
Afrikanak az a hire hogy csodaszep, festoi, stb., es ezt a 
tulnyomo tobbseg egyontetuen allitja, el kell hinnem 
nekik.  A hiba nyilvan bennem van. Most, hogy megcsinaltam 
ezt az utat, ugy tunik hogy megertettem: ha
ragaszkodsz a jo oreg sztereotipiaidhoz - nemes vonas -, ne 
menj biciklivel.  Fizess be egy kethetes kenyai utra 
(felteve hogy kapsz vizumot), es oda leszel meg vissza a 
Nagy Afrikai Varazslattol.

Mashogy fogalmazok:  Afrika gyonyoru, csak ne ismerd meg 
tulsagosan.
Nem, sajnos nem csak a tajakrol beszelek.


Cso'k,
      ,
Nagy Peter

mailto: