A torerok kozben elhagytak a porondot es a palankra konyokolve 
figyeltek, amint a bika nekiveselkedett a lo oldalanak. Meg jo, 
hogy bekotottek a gebe szemet, maskulonben vagtaba fogott 
volna ijedteben. Igy csak nekitamaszkodott a palanknak es 
varta, hogy vege legyen a molesztalasnak. A picador kihajolt a 
nyeregbol, hosszu landzsajat a bika lapockai koze dofte, kejesen 
forgatta, recsegtette a hegyet a husban. - Gyengiti a fejet tarto 
izmokat - bologatott elismeroleg Manuel.

- Kicsit hosszadalmas - szolalt meg egy perc mulva Arnold. - Allatkinzas.

A picador vegre abbahagyta a vajkalast. Nem joszantabol, hanem 
mert lejart az ideje, a porondon megjelentek a banderillerok, 
hogy szinpompas diszitesu, szakallhorgos, vasrudakat 
tuzzenek a bika verzo hataba, ezzel is novelven a picador landzsaja 
okozta fajdalmat. Az idonkent felcsattano tapsbol itelve jo munkat 
vegezhettek, amint a hegyes szarvak mellett elrohanva, magasra 
ugorva vagtak bele a cafatta turkalt hatba a kurta gerelyeket.
 
- Ez a "tercio de banderillas", a picador lovanak emelgeteseben kifaradt 
bika elenkitese - konferalt Manuel. Hallgatasunkat turelmetlenseggel 
vegyult unalomnak vehette, mert gyorsan hozzatette. - Mindjart jon a 
"tercio de muerte", a halal harmada, roviden a "faena" - mutatott rosszul 
leplezett izgalommal a hozzank legkozelebb eso burladero mogul 
elobujo cifra ruhas fickora.

- Remelem, hogy gyorsan vegez a szerencsetlen allattal - szolalt meg 
vekony hangon Arnold.

- Biztos lehetsz abban, hogy nem fogja elsietni - nyugtattam meg.
Arnold szemrehanyo pillantast vetett ram.

A kozonseg felhordult, amint a matador cifra ruhajan nyomot 
hagyott a hajszalnyi kozelsegben elzudulo bika hatan patakokban 
omlo ver. Meg haromszor megismetelte a mutatvanyt, aztan 
meghajolt a lelkesen rikoltozo kozonseg elott. Kiment a 
partvonalhoz, diszkardjat estoquera cserelte, azzal a kezeben vonult 
a Presidente, szaritasra kiteregetett szonyegekkel boritott paholya 
ele, hogy megkapja az engedelyt a gyilkolasra. Ahonnan mi ultunk csak 
az elnok szeles karimaju kalapjat lattuk megmozdulni. Emberunknek 
ennyi is eleg volt, mert sarkon perdult es meg egyszer, utoljara megforgatta 
maga korul az aldozatat. Az szegeny, tul nagy svungot vett, egyszerre 
fekezett es valtoztatott iranyt, ugyhogy a labai megcsuklottak, es orran 
csuszott a porondon. Nyilvanvalo volt, hogy tovabbi hergelesre vagy 
osszeesne, vagy pedig fittyet hanyna az ugratasnak.

A matador arca ele emelte vizszintes pengeju, a vege fele kisse 
lekonyulo szerszamat. A beallott csendben szinte hallani lehetett, amint 
mely lelegzetet vesz, aztan nekirugaszkodott, es a tuhegyes s
zarvakat ugyesen kikerulve a tekintetet foldre szegzo bika pupjaba 
vagta borotvaeles kardjat. A bika egesz testeben megrandult, 
szarvaival lathatatlan ellenseget oklelt. A matador mar a kerites mellett 
jart, es a valla mogul tekintett vissza aldozatara, mely labon maradt, es 
mint egy kiutott okolvivo, tetova lepesekkel az arnyekos resz fele indult. 
Azon nyomban befutott harom capadero, es amig ketten a lepedot 
lobogtattak, a harmadik hosszu palcaval kipiszkalta a torzsen 
kalaptukent keresztul dugott estoqouet.

- Az elso szuras celja az aorta, ha az nem talal, akkor a nyakszirtbe kell 
dofni! - fintorgott Manuel. - Matadorunk most mar csak az egyik fulet 
kaphatja meg a bikanak.

Rosszullettel kuszkodtem, igyekeztem mashova nezni, a kozonseget 
figyelni, valahol mashol lenni, mint a hajdan a politikai szeminariumok 
alatt Geza kollegam, aki mindig vegig utazta - gondolatban - a ket orat. 
Nem sikerult. Az irtozattol nem voltam kepes masra gondolni. Hiaba 
szurkoltam Ferdinandnak, az egyenlotlen kuzdelem kimenetele ketsegtelen volt.
   
A matador kozben mar a descabelloval felfegyverkezve indult 
a kozepkezdeshez, ami meglehetosen furcsa oloszerszam. Hosszu 
tornek indul, aztan a hegyetol egy arasznyira kis femdarab all 
keresztben rajta. Gondosan meregette a helyzetet, majd rovid 
koncentralas utan hirtelen mozdulattal szurt a vertol csatakos tarkoba. 
A belso verzessel kuzdo bika a fajdalomtol keservesen feljajdult. 
Orrabol veres nyal folyt, szurke nyelve elettelenul logott ki a szajabol, 
de talpon maradt. Elegedetlen mormogas terjedt vegig a nezoteren. 

- Mikor lesz vege? - kerdezte elhalo hangon Arnold. Olyan csendben 
ult, hogy megfeledkeztem rola. Hofeher arcan verejtekcseppek, 
az emlekboltban vett diszes banderilla a labanal hevert. 

- Ez meg csak a kezdet! - veregettem meg a vallat - Ma meg ot bikaval 
csinaljak vegig ugyanezt. 

A bika lassan elindult a mi oldalunk fele. - Que se lo tengan! 
Fogjatok meg! - kiabalta be egy gunyos basszus. Kidulledt szemeiben 
alig pislakolt az elet, megis ugy tunt mintha minket nezett volna. 
Bikahoz nem illo modon, szivszaggatoan obegatott. 

- Ra-ta-ta-ta-ta… - tippelt egyik, mexikoi kinezesu szomszedunk. 
Arnold szajat beharapva foldre szegezte tekintetet. 

Pedig mar nem volt sok hatra. A haldoklo allat veres habot horgott, majd 
lassan terdre ereszkedett. - Ott jon a puntillero! - mutatott Manuel 
a kis emberre, aki szinte eszrevetlenul sietett at a porondon. 
Lehajolt es megadta a kegyelemdofest. 

- Ta-ta-ta-taaaaaaa!!! - kurtoltek megkonnyebbulten vilagga a trombitak 
a halal trillait. Ferdinand lelke a nezoter fole emelkedett, mikozben elettelen
porhuvelyet kozombos oszverek kivontattak a porondrol. - Ez a bika is 
fuleivel egyutt kerul a vagohidra! - vigyorgott a geppuskas mexikoi. 

A lepcsoket kettesevel veve igyekeztunk lepest tartani Arnolddal. A kijaratnal 
megalltunk elbucsuzni Manueltol. 

- Nem kell mindjart moralizalni - tette Arnold vallara a kezet Manuel. - 
Nezzetek, ezek a bikak harom evig eltek gondtalanul Kasztilia felhotlen ege 
alatt, mikozben vizes betonpadlon csuszkalo hasonmasaikat - elemi 
szuksegleteiknek fittyet hanyva - negyzetmeternyi kuckokban csirkeeledellel 
etetik. Nem beszelve arrol, hogy a vegen szomjasan, ehesen, neha torott 
labbal szallitjak oket szaz es ezer kilometerre azert, hogy marhasultkent 
felszolgaljak neked. 

- Most mondjatok meg! - tarta szet a karjait. - Mi ahhoz kepest ez a 
feloras szenvedes? 
        Udv, Zita neni

Aug. 9. Szombat,,(from Chambers),,
I-40 West,32 mile,"Petrified Forest Nat. Park., 4 hour, 5300lab",,
Drive through, 28 mile , nyitva 8.00-5.00  
valojaban a szezonban korabban nyit - 7kor es tovabb van nyitva.
es este tenyleg bezarjak - ne lopjanak
museum at south entrance, 30 min+
168 west ,18 mile,Holbrook,,
Holbrookban ket eve (1995) aprilisban  18$-ert aludtam egy ejjel egy 
Motelban. 
I-40 West,19 mile,87 N 5mile, Homolovi ruins State Park, 3$
I-40 West,24 mile,7 mile-S.,"Meteor crater 7$, gyenge, nem eri meg a penzt, 
nincs kedvezmeny
szallas: "Flagstaff, 46000lakos, 6700lab, 26.oldal",
alvas elott valoszinuleg belefer az egyik korut,,

Korut #1 - north
I-40 West,28 mile,exit 204,"Walnut Canyon, 7.00-6.00, nincs magassag
,"25 barlang  lakas, 250 lepcso"
89 North,exit 201,"Wupatki & Sunset Crater, 8.00-5.00, nincs magassag",
"60mile, roundtrip","Ruins , self guided during day-light, 1 hour+",

Korut #2 - South
89A south,9 mile,"Oak Creek Canyon Natural Area, swimming",
89A south,16 mile,"Sedona, 7700lakos, 4400lab ",
foldut ?,15 mile,I-17,
I-17 South,"Montezuma Castle Nat.Mom. 8.00-7.00, $2, barlang kastely, 1 ora"
I-17 North,30 mile,"Mundas Park, vissza fele Flagstafba",
I-17 North,18 mile,"Flagstaff, 46000lakos, 6700lab,

     Megreggelizunk a szalloban  -  rohadt  draga.  10+$ ,  7.50re 
erunk a PETRIFIED FOREST Nat. Park.hoz (megkovesedett  erdo)  Sajnos  nem 
tudtam hogy 7-kor nyit  ilyenkor,  mert  akkor  korabban  jottunk  volna. 
     A TV regeli alatt 20 percig ecsetelte hogy  nincs meg kepuk rola  
de az eso elmosott egy vasauti hidat ot kocsi kisiklott, sok sebesult van. 
Es egy csoport fotozo turistat vezetovel egyutt olt meg egy kanyoban a 
lerohano viz.
ES ez ott ahol holnap az I-40esrol el akarunk fordulni  LAs Vegas  fele. 
Mult heten is jartunk ott (Kingman).
    PETRIFIED FOREST Nat. Park: vagy 30 mile sivatag, a foldon fekvo 
fa ronkok viszont szilkatos kovek. Bameszkodas, viz hasznos ha van, nekem 
nem kellett. 3+ ora. A park masik vegen kihajtva megy az ember tovabb 
nyugatra. Flagstaffig van meg ket vagy harom megnezheto emlek, nekunk 
kimaradt, de azert masnak javaslom. Indian romok a kanyonok falaban, 
lehet picknikelni, maszkalni.
Mi vegul is a korut #2-t tettuk meg, delutan ami szep es erdekes, de 
egy ilyen tomeny kirandulas vegere elfarad az ember, es el is fasul. 
Szallas; annyi szallashely van, hogy megerkezeskor is at lehetett menni 
egy masik Motelba.
 
Aug. 10. Vasarnap
     Keles utan nagy pakolas - egeszen a repules  elokeszitese  jegyeben. 
Kidobjuk a MOABban vett kenyeret - egeszben.  7.30  korul  indulas 
eszakra, Az a korut #1 volt, 
(89-es ut),  8 utan kanyarodas a Sunset  Krater  Nat.  Mon.-hez. 
Kernek alairas mintat. Ez egy vulkan - a kraterre  nem  lehet  felmenni, 
csak egy oldalkraterre es ketszer lehet maszkalni  a  lavafolyasokon.  Jo 
koszos lesz tole az ember. kb 2 ora osszesen, Vizitor  Centerrel  egyutt. 
     Tovabb az uton (20 mile) Vupatki Nat. Mon. Negy  indian  pueblo  rom 
tekintheto meg. Kb 40-60 percet igenyelnenek, de jon az eso  (az  arizonai 
sivatgban!!)  Nincs idom  sem  fotozni  sem  bameszkodni,  pedig  szep 
vulkani kraterek latszank nem messze, es tovabbi romokat is lehet sejteni 
a szomszedos dombtetokon. Vajon miert hagytak el mindegyiket  kb  100  ev 
hasznalat utan 1250 es 1350 kozott ? Es hova tuntek el ?
A fold lehellete: egy szuk barlang szaj amibol a hideg levego aramlik ki.
 
     Egy kis megazas utan vissza Flagstaffba, az uton kifogunk egy kiados 
esot.  Aztan a Historic Down  Townban  francia  ebed  23$ borravaloval, 
ital nelkul, - draga.  Harom ora  korul  indulas  vissza  LasVegasba  a 
repterre. 
     I-40 autopalya vagy 150 mile, spead limit  75,  valodi  sebesseg  90 
korul ill. felett, sok a  kamion,   kozben  az  uton  semmi.  Az  az  ket 
lakatlan hegyseget keresztezunk. Egy trading poston (Ash Fork, 400 lakos) 
megallunk fagyizni - nyujtozkodni. Megprobalok elore aludni  holnapra.
     Kingmanba (itt siklott ki a vonat ket napja) erunk hat ora elott. 10 
perces setalas. Vissza kapom a vezetest, mert a benzinkutas  szerint  Las 
Vegasbol (100 mile) 2 ora kesessel jonnek a kocsik, olyan itelet ido  van 
az uton. Innentol 2*2 savos majd a hegybe beerve 2*1 savos az ut. Az
alfoldon (70mile) minden OK. csak latjuk a hegyi vihart. a kocsik 
85-90mile/oraval mennek, en csak 80 korul (limit 65)  Aztan a hegyi uton  
kitor  a  vihar. Alig lehet latni, nehez vezetni nehez. 
     Hoover Dam,   A Colorado folyon a Grand Canyon kifolyasa. Itt  eppen 
csak csepeg - 1 perc bameszkodas. A gat  megtekintesehez  mar  keso  van, 
(7ora) A szembe jovo savot  lezartak,  az  eso  sok  foldet  hordott  ra, 
foldmunkagepekkel takaritjak !!, ezert kestek. 
     Mi 40 perc alatt  beerunk  csepego  esoben  Las  Vegasba.  A  repter 
melletti kaszinokat celozzuk meg,  vacsora  celjabol. Egyikbe bemegyunk 
(Luxor) iszunk egyet, Autos kaszino nezes = dugoban  autozunk 
vagy 4 blokkot, nagy az elet, nyuzsges, fulledt  meleg  van  aztan  ujabb 
fagylalat (odaegett csokolade), tankolas es  leadjuk  a  kocsit 2600 mile 
osszesen. A felkeszules dacara is  eltart a  kiszedelockodes  15  percig. 
(nem a szamla kiallitasa mert az is hosszu, de az  kb  30  masodperc.)  A 
holgyet megdonaljuk egy gallon vasarolt ivovizzel,  -  ki  sem  nyitottuk 
(1$), a jegladat kiontjuk. 
     Busszal a repterre. Mindenki rovid nadragban van ! Hosszu sor a 
becsekkolasnal viszont gyorsan halad, rengeteg az ugyintezo, 
es nem kekeckednek. 
Repules hazaig menetrend szerint.


Szoval en ezt igy vegig csinaltam, vegig rohantam. 
Sokkal tobb idot kellene eltolteni, bameszkodassal, a taj elvezetevel.
Azert mert sokat irtam az esorol nem kell a sivatagot esosnek elkepzelni.
Inkabb feludito volt mint zavaro.  Jobbara tuzo napsutes volt, azt nem 
irtam mert az a termeszetes. 
Szerintem gyunyuru helyeken jartam es nem szantam eleg idot a 
megcsodalasukra, 
okuljatok belole es ne vezessetek nap 300 mile-t. Lehet, de minek.
Inkabb allj meg, menj oda es NEZD MEG.

Jo utat mindenkinek,
Laci

7.nap július 2. péntek
Laugarbakki - Búdardalur - Stykkishólmur - Ólafsvík - Snafellsjökull 
- Ólafsvík
300 km

A reggeli után rövid pihenő következett, azaz számos képeslapot 
írtunk meg és adtunk postára. 12 óra körül indultunk útnak, hogy 
eljussunk utazásunk legnyugatibb pontjára a Snafellsjökull 
közelébe. Budaldarúrban, már a nyugati tengerparton álltunk meg 
először tankolni, valamint a helyi pékségben némi ennivalót venni. 
A hazai boltokat megszégyenítő választék, friss áru és udvarias 
kiszolgálás ebben a boltban is természetes volt, valamint az is, 
hogy a pékárut csak kesztyűbe dugott kézzel fogta meg az eladó. 
Az ilyen apróságokra még mindig rá tudunk csodálkozni...

A Snafells félsziget északi oldalán haladva érkeztünk meg a 
különleges fekvésű Stykkishólmur-ba. A város három egymáshoz 
kapcsolódó félsziget végén található. Ami még ennél is 
különlegesebb, az a város temploma, mely először bizarr, de 
közelről és belülről megszemlélve egészen különleges és szép 
látvány. Megmásztuk az un. "Szent"-hegyet is, melyről némi 
rálátás nyílt a kikötőre és egy épp bálnalesre kifutó hajóra. A tiszta 
időben jól látszottak a havas hegyoldalak Észak felé.

Grudarfjördur falu elhagyása után tárult szemünk elé a 463 méter 
magas Kirkjufell (Templom-hegy), mely közvetlenül a tengerpart 
mellett emelkedik egészen hirtelen, egy gótikus templom 
sátortetős főhajóját formázva. Félkörívben kerültük meg, így mindig 
más-más megvilágításban láttuk a különleges formákat, mely még 
izlandi viszonylatban is bizarr látvány.

Nem sok volt már hátra Ólafsvík-ig, mely az egyik legrégebbi 
kereskedelmi központ és halászfalu a félsziget végén. Ezúttal egy 
vendégházban szálltunk meg (Guesthouse Höfdi). A főként 
halászatból élő, 3000 lakosú városkában nagy ünnepség volt, a 
Faeröer-szigetekről érkeztek látogatók. Mindezt az információs 
központként és múzeumként szolgáló régi kereskedő házban 
valamint a számtalan zászlót látva tudtuk meg. Sétáltunk egyet a 
kikötőben, majd megvacsoráztunk a helyi "Grill"-ben, rántott halat 
sült krumplival. Izlandon stílusosan fagylaltot is kértem utána, de a 
kicsi, közepes, nagy és extra nagy adagok közül a közepessel se 
tudtam végezni. Ha egyszer Jégország, akkor nincs mese… 

Vacsora után felkaptattunk a modern stílusú templomhoz, melybe 
szerencsére zárás előtt sikerült még benéznünk. A templom 
dombja alatt terülő focipályán épp meccset játszottak (este 1/2 10-
kor), viszonylag népes közönség előtt. A helyi erők épp vereséget 
szenvedtek, de a játékosok lelkesedése meggyőző volt. 
Megbecsülik azt a pár hónapot, amit a szabadban focizhatnak.

A városban már az esti koncertre készültek, amikor mi tovább 
indultunk Nyugatnak, hogy közelebbről is lássuk a Snafellsjökull-t 
valamint az éjféli napot a tengerpartról. Sikerült is néhány képet 
készíteni a lemenő nap fényében, bár egy helyen egész népes 
madársereg támadt ránk. Ez a gleccser valójában egy viszonylag 
szabályos formájú vulkán, melynek 1446 méteres csúcsára 
motoros szánnal is fel lehet jutni. Egy keskeny és rengeteg kővel 
tarkított lávamezőn át vezető úton jutottunk el a félsziget 
legnyugatibb pontján található világító-toronyig, ahol rövid séta 
után a sziklákon állva figyeltük a vízbe alábukó napot. Teljes 
szélcsend volt az Atlanti óceán partján, akárcsak a Titanic 
éjszakáján. Legnagyobb meglepetésünkre a part közelében 
néhány ugrándozó delfin is feltűnt. Alig félórával éjfél után nem volt 
sokkal sötétebb, de pillanatok alatt megjelent a talaj menti köd, így 
visszafelé haladva már néhány felhőn is keresztül hajtottunk. 
Ólafsvík főterén még élénk éjszakai élet volt, rengeteg fiatallal.

Az eredeti valtozat fenykepekkel egyutt itt talalhato:  
http://www.dream.hu/kosza

8.nap július 3. szombat
Ólafsvík - Borgarnes - Hvalfjördur alagút - Reykjavík
200 km

Reggelinket a vendégház hangulatos étkezőjében fogyasztottuk. 
A falakat rengeteg régi fénykép illetve másolat borította, így evés 
után még egy jó ideig nézelődtünk is. Tankoltunk, majd egy egész 
rövid szakaszon átvágtunk a félszigeten és a déli részen, a 
tengerpart mellett folytattuk az autózást egy szép napos partmenti 
síkságon. Hátunk mögött a tűzhányó havas csúcsa, bal oldalt 
kisebb vízesések, előttünk pedig az utolsó, viszonylag rövid, 
Reykjavíkbe vezető út. Mivel délutánra vissza kellett vinnünk az 
autót, ezen a délelőttön nem sok időnk maradt a nézelődésre. 
Csak néhányszor álltunk meg rövid időre, egy-két fénykép erejéig. 
Borgarnes előtt hirtelen olyan erős szél támadt, hogy az autó 
kormányzásánál is jelentősen érezni lehetett a rásegítést.  Itt 
kaptunk igazán ízelítőt abból, hogy milyen is lehet az, amikor az 
Északi-sark felől akadály nélkül jutnak el az áramlatok a szigetre.

Borgarnes után egy hosszabb hídon vágtuk le az egyik kisebb 
öblöt,  a Hvalfjördurt pedig egy tenger alatti alagúton keresztül 
(1997 óta működik, nem minden térképen van rajta). Ezzel jó egy 
órát takarítottunk meg, viszont kifizettünk 1000 koronát. Az alagút 
három sávos és kb. 5 km hosszú, a partról a föld alá való behajtás 
előtt pedig nagyszerűen lehet látni a szorost, ami alatt az út vezet. 
Ahogy közeledtünk a főváros felé, egyre erősödött a forgalom, 
valószínűleg sokan indultak hétvégére az ország északi területeire.

Reykjavíkban először beköltöztünk a szállásunkra a Hallgrimur 
emléktemplom terén található Guesthouse Sunna-ba. 
Megkerestük az autókölcsönző telephelyét, leadtuk az autót és 
gyalogosan indultunk a városba. Elsőként a tengerparton látható 
modern Viking emlékműhöz mentünk, majd a belvárosba és a fő 
bevásárló utcára jutottunk. Megnéztünk jó néhány boltot és kisebb 
ajándékokat is vettünk. Izlandról szinte kötelező ajándék a helyi 
gyapjú pulóver, sapka, sál vagy kesztyű. Ezekből is volt bőséges 
választék, az áruk viszont nekünk csillagászati volt.

A szállás konyhájában főzésre is volt lehetőség, így ezen az estén 
a magunk főztjét ettük, és az izlandi TV műsorát néztük egy rövid 
ideig. Éjfél előtt még elsétáltunk a Perlan-hoz, hogy lássuk amint a 
nap a várost megvilágítva bukik le az öböl északi hegyei mögé. A 
haza vezető úton olyan érzésünk volt a kis kertes házak között 
járva, mintha már hajnalodna. Valójában így is volt, pedig alig múlt 
el éjjel 12 óra.

Az eredeti valtozat fenykepekkel egyutt itt talalhato:  
http://www.dream.hu/kosza