Szuret 

12.

   Melyen lenn folyt a Jumna sebes, tiszta vize es komoran emelkedett
folotte a part.
   A hegyek koros-korul gyulekeztek, sotetlo erdokkel boritva,
csermelyekkel csikozva.
   Govinda, a nagy sikh tanito ult a sziklan, es az Irast olvasgatta,
mikor hozzalepett Ragunath, a tanitvanya, gazdagsagara buszken, es
meghajolva elotte igy szolt:
	-Szereny ajandekot hoztam neked, ami nem melto arra, hogy
elfogadd.
   Igy szolvan, nehany dragakovel kirakott aranykarperecet tett mestere
ele.
   A mester folvette az egyiket, megforgatta ujjai kozt, es a gyemantok
szikrazo fenyben ragyogtak.
   Egyszerre kisiklott a kezebol, es legurult a folyoba.
	-Jaj nekem! - kialtott Ragunath, es a folyoba ugrott.
   A tanito konyvere forditotta tekintetet, a folyo pedig megtartotta
es elrejtette, amit ellopott, es tovabb ment utjan.
   Mar halvanyodott a nappali vilagossag, mikor Ragunath faradtan,
csatakosan visszatert.
   Lihegve igy szolt:
	-Meg most is visszahozhatom, ha megmutatod, hova esett.
   A Mester felvette a megmaradt karperecet, es a vizbe vetven igy
szolt:
	-Amoda!