Egy problémával szeretnék fordulni hozzátok, vagyis ezzel a problémával
csak hozzátok fordulhatok. Valójában ez egy sikertörténet, de mégsem az,
majd meglátjátok...
2003-ban végeztem el a tanfolyamot másodszor. Az elsőt már 95-ben, de
nem voltam szorgalmas, és elfeledtem a fontos részleteket. 2003
januárjában viszont kőkeményen ráálltam a sorsom megváltoztatásának
végrehajtására, és minden nagyszerűen alakult. A program egyszerű volt,
szerettem volna kötetlen munkaidőben jobban keresni, olyan munkával amit
szertek, és a hobbimhoz is kapcsolódik, ugyanis zenélek. Nem előről
kezdtem, voltak már lehetőségeim, és ezeket szerettem volna legjobban
kiaknázni. És összejött! Elvégeztem egy Marketing sulit, és a
vizsgadolgozatommal azonnal bejutottam egy céghez, ahol kifejezetten
zenével, és kreatív dolgokkal kellett foglalkoznom csillagászati
fizetésért. Eljöttem az addigi munkahelyemről, és keményen beálltam a
munkába. Kötetlen munkaidő, tervezés, szervezés, zenélés! Minden ami
kell! Mindenki elégedett volt velem, és én tovább programoztam.
Összejött egy nagylemez, nagyszerű ismert zenészekkel... és ennyi. a cég
tönkrement, fizetést nem kaptam, a vállalkozás terhei anyagi káoszba
sodortak, a lemez ott figyel a polcon, senki nem akarja kiadni, alig van
munkám, ami van az sem fizet, és azóta minden tervem ugyanilyen kudarcra
van ítélve. A tanfolyam előtt is pontosan így volt. Ha összerakom a
három ujjam, azonnal jön a busz, mindig van parkoló stb. Ha programozok
egy munkát, azonnal összejön, megkapom, mindenki ámuldozik, aztán,
mondjuk nem fizetnek, vagy beszüntetik a projektet, vagy tudomisén
bármi, de mindig kilyukad a dolog, és én ott ülök megfázva. És ne
higyjétek, hogy nem vágyok, meg hiszek, meg teszek, meg elvárok. Minden
ok, és mégsem. Belelkesítem az embereket magam körül, ha én csinálok
valamit, azzal mindenki nagyrészt elégedett, aztán jön valami negatív,
amire senki sem számít, pont úgy jön, mint ahogy a pozitívot várom, és
fuccs!
Ennyit az önsajnálatról, de ha azt hiszitek ennyi a sztori, akkor
tévedtek! Ez csak a történet, de a poén, még hátra van!
Mindig Megkapom amit Programozok! ez a legdurvább! Megkaptam a kötetlen
munkaidőt (otthon webet fejlesztek), a lemezt (14 szám szuper!), a
lehetőségeket, csak nem azzal a végeredménnyel, amire számítottam. Úgy
képzeljétek el, mintha egy fagyit programoznátok, és meg is kapjátok, és
nem ömlik ki, és még nem is esik le a tölcsérről, sőt finom! - csak
romlott. Tehát, pontosan ahogy programozod, hideg, és ízletes, aztán
véged van!
Nos, ez az én sikertörténetem, amire válaszul várnék néhány jótanácsot,
főleg arról, hogy szerintetek mit lehet elrontani útközben. Igazság
szerint a legjobban ezt a levelet féltem megírni, mert ezzel nyíltan
elismertem, hogy nem jól csinálok valamit, amit csakis azért csinálok,
hogy jól csináljak dolgokat.
Attila
|
