Kedves Listatagok!
9 eves hazassag utan otthagyott a ferjem, legalabbis nem alszik itthon
mar 2 hete, de azert a gyerekeket latogatja, mint amolyan
lelkes "vasarnapi apuka". Ez a tortenet, roviden.
Az erdekes most jon. Eloszor teljesen ketsegbeestem, mi lesz, egyedul
nem leszek kepes megfeleloen helytallni, fajt minden, a szivem, a
lelkem es kabult voltam, aludni sem birtam. Es orulten haragudtam ra.
Aztan bogtem egy fel napot az anyukamnak, attol kisse konnyebb lett.
Azt mondta, hogy biztosan van valami jo ebben a tortenetben is, csak
meg nem tudjuk, hogy mi.
Tegnap mar dolgoztam is, abbol valahogy sikerult egy kis erot meriteni,
pedig sokaig gondolkoztam, hogy talan elharitom most a munkat.
(informatika tanfolyamot vezetek, napi 4 ora, egesz jo fizetessel.)
Kellett meg egy nap, amig eljutottam odaig, hogy tulajdonkeppen nem
egeszen csak aldozat vagyok en, hanem en ideztem elo ezt az
egeszet! Nem figyeltem elegge a jelekre, nem torodtem a hangokkal,
amelyek mar regota huztak a veszharangot. (pedig fizikai tunete is
van: cseng a fulem jo ideje.)
Es ekkor eltem at azt, amirol mar egy paran irtatok: SEGITSEGET
KAPTAM, egy sms-t: a baratnom: "Tudod jol hogy szeretlek, s az egyik
ajandek az eletemben a te baratsagod. Melletted vagyok, nem adjuk
fol." Ismet sirtam, de mar valahogy masert. Megtelt a szivem halaval.
Es TUDTAM, hogy mindegy, hogy mi lesz ezutan, nagy baj nincs. Nincs
mitol felni, hiszem nem vagyok egyedul!
Azota mar azt is tudom, hogy mi volt a kivalto oka ennek az
esemenynek. Folhivott az anyukam, es kerdezte, hogy mi ujsag.
Mondtam: jobban vagyok, es ujra remenykedni kezdtem, hogy meg
javithato a helyzet, meg visszaallithato a rend. Sohajtott egy nagyot es
azt mondta, hogy o is ugy gondolja, hogy vissza fog jonni a ferjem, de
tudnom kell, hogy nekem nagyon sokat kell valtoznom majd. Ekkor
esett le a "tantusz". Merthogy ez nagyon megutott, ez a mondat. Es
ekkor villant be: en ugyanezt csinaltam minden szorongato helyzetben
a ferjemmel! Es annak idejen en is elmenekultem az anyukam
arroganciaja elol! De hogy ezt miert nem vettem hamarabb eszre!!
Bizony, ennyire vak is lehet valaki. Koszonom, hogy meghallgattatok.
Azert irtam meg az esetemet, mert ugy gondolom, segiteni tudok vele
masoknak. Mert nincs nehezebb dolog a valtozasnal. De megeri a
faradtsagot.
Koszonom ezeket a mondatokat is:
"Nagyon jó
volt vele beszélgetni, és ha hiszitek ha nem, szinte éreztem a telefonon
keresztűl, ahogy áramlik felém az energiája, és amikor azt mondta:
gondol
rám ma, majdnem elbőgtem magam a meghatottságtól, hogy van
valaki, aki
segíteni akar. "
"Egyszer csak
megmozdult a testem befedő vastag műanyag lepel, és valaki
megfogta kezem. Emlékszem puha, meleg keze volt. Még a szívverését
is éreztem. Pillanatok alatt "kihűlőben lévő" testem és lelkem
felmelegedett, lelkem isteni boldogság töltötte el. "Nem vagyok
egyedül" - gondotam. Valaki - akit nem is ismerek - törődik velem! "
Miden jot es egyre jobban: Gerbera
---
[freemail] extra 1GB-os postafiókkal, Önnek már van? http://freemail.hu
|
