Kedves Lista!

"Az agykontroll a meditációhoz az alfa állapotot használja (ekkor az agyban
az elektromos aktivitás 7-14 imp./sec),mely állapotban senki nem képes
"feketézni". A törzsi varázslók ennél mélyebb (legtöbbször théta) állapotba
fejtik ki nem mindig áldásos tevékenységüket, de előfordul a delta is!"

Margó írja ezt a megállapítást a #2154 levélben továbbra is Istvánnal
"vitatkozva".
Szerintem az AK nem azért nem "tud" feketézni mert a 7-14Hz megakadályozza,
hanem sokkal inkább a pavlovi beépített gátlás működik ami a szuggesztió
szövegében benne van, amit Domján Gábor, vagy Laci felolvas a meditáció
"sulykolásakor". A beépített gátlást pedig, ha dörzsölt valaki, simán fel
tudja oldani, hasonló szuggesztív technikával.
A 7-14 Hz csak egy adott intervallum, adott frekvencia. Nem több, nem
kevesebb. Ez nem erkölcsi kategória.
Ebben az állapotban, sávban az én szándékom lehet jó, vagy gonosz. A
szándékaimat nem a frekvencia határozza meg.

Azt hogy a deltában mi játszódik le az emberben, szerintem még az orvosok
sem nagyon tudják.
Szeretettel Gál István. (Bp.)

Szevasztok!

Kezembe akadt az Újabb hétköznapi csodák c. könyv és a sikersztorikon
felbuzdulva ismét belelendültem a programozásba. Programozni való mindig van
boven, csak körül kell nézni. A saját családomban is boven akadnak, akik
egészségi problémákkal küzdenek, és akkor még a személyes dolgokat sorba sem
vettem. Úgyhogy most naponta egyszer vagy kétszer programozok (reggel
és/vagy este), ahogy az ido kiadja. Elég sokáig, egy-egy alkalommal 1-1,5
óráig is. Érdekes, hogy miközben a laboromban sorba veszem az eseteket,
észre sem veszem, hogy közben így telik az ido.

Viszont észrevettem más dolgokat. Rájöttem, hogy gyógyítás közben a fejem
folyamatosan jobbra felfelé tartom (van ennek valami oka?) és végig
mosolygok is (nem vidám, inkább szeretetteli mosollyal), anélkül, hogy
tudnék róla.

Ha barátot, jó ismerost gyógyítok, akkor a laborba hívva eloször is mély
érzéssel átöleljük egymást. Valahol azt olvastam, hogy a fizikai érintés,
például az ölelés is, a pozitív életérzéshez és egészséghez nagyon fontos
hormonokat szabadít fel az emberben. És mivel mostanában bétában hiányában
vagyok az ölelésnek, hát így aktiválom egyben a saját hormonjaimat is -
bízva benne, hogy ugyanez a folyamat a másik félre is jó hatással van.

Megfigyeltem, hogy nem mindig az a gyógyítási technika jön be, amit én
elképzelek, hanem beugrik helyette valami más. Például édesanyám
memóriazavarát úgy próbáltam megszuntetni, hogy egy porszívóval
letisztogattam róla a "feledés porát". De két nap múlva, amikor megint ezt
kezdtem csinálni, egyszer csak egy csomó kamraajtóval találkoztam, és úgy
éreztem, hogy azokat kell kinyitogatnom, hogy szabad utat adjak az
emlékeknek, tapasztalatoknak, megszerzett tudásnak.
Úgyhogy most áttértem erre.

Egy hete tart ez az intenzívebb programozási idoszakom és úgy vettem észre,
hogy azóta, programozás közben és azon kívül is, egy sor jó ötletem támadt,
az adott helyzettol teljesen eltéro témában is. Ezt is az AK javára írom.

Van viszont egy gyakorlati kérdésem. Két-három programozás után az eseteim
már egészségesen, gyógyultan jelennek meg laboromban, amikor szólítom oket.
Ugyanakkor az életben semmi javulás nem tapasztalható. Pl. idegbecsípodéses
esetnél az összes olyan helyet, ahol csontok mozognak egymáson,
védoburkolattal láttam el (mint mondjuk egy szerszámgépnél), ráadásul az
idegeket is rögzítettem, hogy ne lefegjenek, és le csípodhessenek be. Minden
alkalommal ezt a képet látom magam elott. Minden OK, sehol nincs hézag a
rendszerben, a valóságban viszont a becsípodésbol eredo fájdalom naponta
többször is elojön egy-egy váratlan mozdulatra.
Nektek mi a tapasztalatotok, mit lehet ilyenkor tenni?

Elnézést, hogy ilyen hosszan részleteztem az élményeimet, de annyi mindent
hozott ez a pár aktív nap és szerettem volna olyanoknak elmesélni, akik
maguk is hasonlóan gondolkoznak.

Nektek milyen élményeitek vannak?

Orsi





A laboromban már egészségesnek látom oket, holott a valóságban nincs
javulás.