Szervusztok!
Most olvastam Hámori József agykutató könyvében, hogy a babák pozitívan
reagálnak édesanyjuk hangjára.
Amikor a mama magnóra felvett beszédjében a szórendet, illetve az intonációt
mesterségesen megváltoztatták, a baba már nem reagált, nem ismerte fel a
hangot.
Ugyanígy más emberi hangoktól is nagyon hatékonyan meg tudja különböztetni a
mamáét.
Érdemes lenne az édesanya szeretettel becéző hangját felvenni és (a megfelelő
alkalmakkor) visszajátszani.
De az is jó lehet, ha valamiféle "nyelvleckét" vagy hasonló "tudományos
előadást" (összhangban a Montessori-pedagógiával) tudna a baba magnóról
hallgatni - a mama hangján.
Remélem, hogy tudtam ötletet adni.
Érdemes elolvasni az interneten a Mindentudás Egyetem előadásait. A legutóbbi
Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóé volt, nagyon érdekes, igencsak érinti a
baba-témát is. Nemcsak a mama hangjáról szól, hanem az ének-kommunikációról
is.
Milyen érdekes: a beszéd a bal agyféltekében fejlődik ki, a zenei hallás a
jobbhoz tartozik. Jó ösztönnel gondoskodtak az édesanyák gyermekeik mindkét
agyféltekéjének egyenletes fejlődéséről!
Valószínűleg hasonló alapokon nyugszik a Lozanov-módszer is, amely muzikális
háttérrel segíti a tanulást. De említhetném ezzel kapcsolatban a
Waldorf-módszer ennek megfelelő foglalkozásait is.
Beollóztam az anyagból a legérdekesebb oldalt.
***
III. 3. A csecsemőkori szocializáció tanulságai
Altatás, nyugtatás, zenei nevelés
Megszületik a kisgyermek, és mindjárt elkezdi tanulni az emberséget. Először
érez, érzi az anya közelségét, megtanulja, hogy az érintés szeretet fejez ki.
Megtanul mosolyogni a rámosolygóktól. Eldobott, árva gyermekek otthonában nem
jut mindegyiknek annyi mosoly, mint annak, akinek van édesanyja. Az ilyen
otthonokba látogatók döbbenetes élménye épp az, hogy annyi mosolytalan
kisgyermekkel találkozik. Aztán az édesanya megkezdi a tanítást. A jó tanító
abból indul ki, amit már tud a gyermek. Mit tud a párnapos kis csecsemő?
Szopni. Megtanulja csücsöríteni az ajkát és a nyelvét. Gyermekkori emlékem,
hogy jönnek megnézni a nénik a párhetes-hónapos öcsémet. Föléje hajolnak,
összecsücsörítik a szájukat, kidugják kissé a nyelvüket és mozgatják,
forgatják az ajkuk közt dúdolgatva. Emlékszem, hogy 1962 óesztendő utolsó
napján a moldvai Lujzikalagorban a házban hallgattuk az udvarban hejgető
legénycsapatokat. Két hejgető csapat jötte közt az egyik házbeli fiatalasszony
altatta a bubáját: úgy ahogy öcsémnél láttam hatvan évvel ezelőtt, de a
fiatalasszony énekelt is.
Alululej, alululej, kukujj el... Jancsekám... alululej. A gyermek
visszamosolyog. A beszélt nyelv előtt már tanulja a zenei anyanyelvét, a zene
nyelvét. Hogyan is válaszolt egyszer Kodály Zoltán, amikor azt kérdezték tőle,
mikor kell kezdeni az énektanítást? Kilenc hónappal a születés előtt,
válaszolta. Hogyan is nevezik az angolok a bölcsődalt? Lullaby. Csaknem úgy
hangzik, mint a kalagori altató. Üzenet az őskorból, amikor az angolok ősei és
a mi őseink még hasonló nyelvet beszéltek.
Ha a csecsemő szopott, utána nem fektetik le rögtön. A mohón lenyelt tejjel
sok levegő is kerülhet a kicsi gyomrába, s ha így kerül vízszintesbe,
kibukhatja a tejet, vagy a legrosszabb esetben a légutakba kerülhet az
anyatej. Ezért a szoptatás után a kicsit felállítják, rázogatják, höccögtetik,
büfiztetik - ehhez térdükön lovagoltatják is, egyszerű, ritmikus kis dalt
dúdolva: "Gyi, gyi paripa, Azon megyünk Brassóba...". Ez a kicsi ember első
találkozása a dal, a zene, a ritmus, a mozgás, a tánc leírhatatlan ősi
örömével. Karon ülve később is így tanulja a ritmust, saját magát rázogatva,
emelgetve, nézve a nagyobbak táncát, majd később társaival próbálgatja az első
ritmikus tánclépéseket a játékokban.
A testközel szerepe az anya-gyermek viszonyban
Az anya állandó közelsége, hogy érezte teste melegét, érinthette arcát,
hallhatta szívdobogását, nagyban elősegítette a gyermek testi, szellemi és
érzelmi fejlődését - ezt a modern orvostudomány és lélektan bizonyítja.
A kisgyermek sokáig, jó egy éven túl is szopott, az anya azonban kénytelen
volt dolgozni, ellátni a háztartást, kapálni, gyomlálni a kiskertben, felnőtt
gyermekeit gondozni, esetleg még piacra is eljárni. Ilyenkor a kisgyermeket
szorosan magára kötötte úgy, hogy a gyermek fejecskéje a mellén vagy a hátán a
szíve fölé kerüljön, hogy hallja a szívdobogását.
Az anya két karja szabad maradt, dolgozhatott, cipelhetett is, ha kellett.
Láttam afrikai néger, indián, ázsiai kismamákat, akik így dolgoztak, és
baranyai német fiatalasszonyokról készült fényképeket is, akiket a templomról
kijőve kapott lencsevégre a fényképész. Mindegyiknek egyformán, mint a
katonáknál a géppisztoly, a kicsi gyermek a mellére volt kötve úgy, hogy a
feje a szívük felett nyugodott. Ehhez külön erre a célra szőtt gyermektartó
kendőt, Kindstuchot használtak; hasonlókat alkalmaztak a sokác asszonyok is
Baranyában. Japánban ha a kisgyermeket valami baj, betegség miatt el kell
választani anyjától, például inkubátorba kerül, halk zenével és a szívdobogás
ritmusával nyugtatják meg.
***
A teljes előadás anyaga:
http://www.origo.hu/mindentudasegyeteme/eloadas_andrasfalvy.html
Szeretettel egyre jobban:
Lovass László
Email: 
http://www.nexus.hu/lovass/
Pszichotron email-lista:
http://groups.yahoo.com/group/pszichotron
|
