Szervusztok!

Kedves István!

> Én is ismerem azt a nézetet, miszerint mi magunk vagyunk az okai
mindennek, ami velünk történik.

Én ezt inkább a másik oldalról, konstruktív formában közelíteném meg:
- legalábbis mi magunk vagyok azok, akik elsősorban tudunk a saját
helyzetünkön változtatni.
Ez egyben átvágja a "ki/mi az oka" gondiuszi csomóját...


> Nem sikerült, mert nem azt vállaltam leszületésem elott, hogy én
programozásból élhetek. Nekem tanítanom kell, és nem is mehetek
más pályára, mert akkor rögtön szívatás alá vesznek fentrol.

Ha ezt valahonnan 100% bizonyossággal tudod (?), akkor rendben van.
Máskülönben viszont arra gondolnék, hogy így épülnek ki az önkorlátozó
hiedelem-rendszerek.

Egy kudarc (a belőle levont gyors következtetés) nem feltétlenül azt
jelenti, hogy "a fürdővízzel együtt a gyereket is ki kell önteni".
Lehetséges, hogy ez a "lecke" másra irányult.
Pl. az önálló munkák felvállalásával kapcsolatos óvatosságra.
Valahogy így mondta Jézus, amikor útjukra bocsájtotta a tanítványait:
"Elküldelek titeket, mint juhokat a farkosok közé: legyetek szelídek, mint a
galambok, de ravaszak, mint a kígyó."


> > Egy képzettebb fekete mágus ezek ismeretében képes "személyre
szabott csomagot küldeni".

> Nem biztos, hogy mindenki örül a mi véleményünk egyezésének, mert
egyszerubb lenne, ha ezzel a véleményünkkel elo sem álltunk volna.
> Akkor mindenki meg lenne gyozodve arról, hogy tökéletes biztonságban él.
> Ennek ellenére azt hiszem, hogy egy képzett mágusnak tényleg nem
jelent gondot, hogy valakinek ártson.

Annyit mindenképpen hozzátennék, hogy:
- a budóban van egy olyan alapelv, miszerint ha valaki konfliktusba
keveredik, tartson önvizsgálatot, hogy hogyan járult hozzá e konfliktushoz
saját magatartásával.
- "Aquila non captat muscas" (a sas nem fogdos legyeket) - nincs ok a
paranoiára.
Vagyis egy "hétköznapi" életet élő embert sem fogja képzett bérgyilkosok
hada keresni, és az sem valószínű, hogy egy kisebb konfliktus esetén rögtön
egy bosszúszomjas kung-fu mester akarná összetörni a csontjait.
Viszont az ismeretlen tudatalatti tartalmak felderítése, kitisztítása
(önismeret) minden esetben fokozza a lelki immunitást a rosszindulat ellen.
Ha máshogy nem, hát úgy, hogy az ember nem fog feleslegesen konfliktust
keresni.


Szeretettel egyre jobban:

Lovass László

Gal Istvan irta:
"Ismerek olyan embert Magyarországon akinek nem sok ember tudna ellenállni,
ha ő bántani akarná. Volt "szerencsém" megtapasztalni közvetlenül, és
közvetve is"

Sok baratja lehet ennek az embernek ...... :)

udv,
onima

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 81.5.153.97)

Szerintem akinek gondja van a vírusokkal az váltson Macintosh-ra :))
Tea

Sokat segitettek a hozzászólások és tanácsok.
Rájöttem, hogy tényleg magamba fojtottam a dühömet, csalódottságomat,
haragomat, ezért nem sikerült érzelmileg a fehér fény és szeretet küldése
azoknak akik ártottak nekem.

Mi is tulajdonképpen a problémám? Elárulhatom, nem titok. Valószinü, hogy jó
néhányan voltak/vannak ilyen vagy hasonló helyzetben.
A munkahelyemen -ahol 14 éve dolgozom és elismert szakembernek számitok
(vegyészet)- új osztályvezetöt és új csoportvezetöt kaptunk.
Sajnos egyik sem szakmabeli, de mint menedzserek vezetö pozicióban vannak.
A gond az, hogy azt hiszik magukról, hogy értenek a dolgokhoz, ezért rossz
döntéseket hoznak, és több kárt csinálnak mint hasznot.
Azokat akik pedig értik a dolgukat megpróbálják a legalávalóbb módszerekkel
kiebrudalni, mert tudják, hogy mi átlátunk a szitán. A tudás, tapasztalat,
következetesség hibának számit, nem kivánatos.(Szó szerinti idézet a fönök
orditozásából !!)
Igy napirenden vannak a rágalmazások, kiszúrások stb. Mindemellett mi
tényleg a vállalat érdekét nézve próbálnánk menteni ami még menthetö.

Szóval ilyenkor mi a helyes hozzáállás?
Mert ezek az emberek nem csak nekem személy szerint ártanak, hanem a cégnek
is, mert a termékeink sem olyan minöségüek mint lenniük kellene.

Természetes, hogy fájnak a támadások, mert igazságtalanok, de azért
megpróbálom az agykontrollos módszerekkel kivédeni a dolgokat.
Mégis nagyon idegfeszitö a helyzet.
Azt hiszem elég komplex a kérdés, és  túl is mutat az egyéni sérelmeken.

A tanult módszerek nagyon jók és sokat segitenek is, de nem mindig tudom
eldönteni, hogy mikor mi a legmegfelelöbb technika.
Elméletben mindig minden logikus, világos. Amikor a gyakorlatba való
átültetésre kerülne a sor akkor már bonyolultabb.
Bár valószinüleg a kivülállók jobban meg tudják itélni, mert nincsenek
érzelmileg belebonyolódva.

Érdekelne a véleményetek, és egyben köszönöm az eddigi ötleteket,
tanácsokat.
Ki is próbáltam és alkalmazom is öket, és azt veszem észre, hogy
pillanatnyilag enyhült kissé a helyzet, de persze meg még nem oldódott.
Igaz, az idö is elég rövid volt hozzá.

Kérlek benneteket, ha van ilyen irányban tapasztalatotok, ötletetek irjatok.

Köszönöm,

Sophie