3. resz: Az utvonal
Az ut Kairoban kezdodott es legtavolabbi pontja del-nyugaton, az
egyiptomi-libiai-szudani hatarok talalkozasaban fekvo
Uveinat-hegyseg volt. A Baharija es Farafra oazison
keresztulhaladva Abu Minqar utan egy ejszakara tabort vertunk a
Nagy Homoktenger szelen. Masnap tovabbhaladva Dakhla utan a Bir
Tarfawi fele vezeto aszfaltutrol letertunk a terepre es beleptunk
az Uveinat-sivatag teruletere. Erzekeltetesul, hogy milyen
videken jartunk, idezek egy Kairoban vasarolt konyv e terulettel
foglalkozo bevezetojebol.
".Tavoli es ismeretlen.es az emberek most meg akarjak latogatni.
Nos, szamolj el eloszor tizig! A legtobb ember szamara az
Egyiptom del-nyugati sarkaba vezeto ut egy nagy tevedes. Nincs
infrastruktura. Nincsenek emberi kozossegek. Nincs komfort. Az
Uveinat-sivatag meglatogatasa: megprobaltatas. Az osszes
elelmiszert vinni kell. Nincs toltoallomas, igy az autonak az
osszes uzemanyagot hurcolnia kell 1500 km-en vagy meg tobben
keresztul. Nincs viz, igy az osszes ivo, fozo es mosdovizet is
vinni kell. Mivel veszely eseten tobb viz kellhet, mint amennyi
rendelkezesre all, senki sem furdik. Telen fagyos, nyaron forro.
A homok bemaszik a szemedbe, a torkodba, minden ruhadba,
konyvedbe es szemelyes holmidba. Egy het utan a ruhad budos lesz,
te is es a tarsaid is budosek lesztek. Nagyon valoszinu, hogy
egyetlen emberi lenyt sem fogsz latni. Nagyon valoszinu, hogy a
szel kicserzi a borodet es tiz evet oregedsz nehany nap alatt. Ez
a legszarazabb es a legfelelmetesebb sivatag a vilagon. Hacsak
nem akarsz szandekosan megkuzdeni barmifajta kenyelem tokeletes
hianyaval, jobb, ha nem jossz erre a teruletre. Valoszinuleg a
legveszelyesebb helyek egyike a foldon."
Mindez igaz, bar nyilvan talalhato meg a Szaharan belul olyan
terulet, amelyre hasonlokat lehet elmondani.
Uveinatbol a Clayton-kraterek videken at, a Gilf Kebir keleti
oldalan a Vadi Szuraba mentunk, majd innen az Aqaba-hagon
felkapaszkodtunk a Gilf Kebir fennsikra. A fennsikon
keresztulvagva erintettuk Abu Ballas hegyet es innen terunk
vissza kelet fele a Dakhlaba vezeto aszfaltutra. A Kairoba vezeto
visszauton meg tettunk egy kiterot Farafranal a Feher Sivatagba,
majd visszaerkeztunk Kairoba.
Naplo
Aprilis 11.
A repteri indulas utan atvagtunk az ejszakai, kihalt varoson es a
Bahariya-oazis fele vezeto uton elhagytuk Kairot. Napkelte utan
nem sokkal megalltunk egy ut menti vendegloszeru epuletnel,
rantottat reggeliztunk es jo arab teat ittunk hozza. Bahariyaig a
taj meglehetosen egyhangu, poros siksag. Az ut mellett egy
vasercbanya vasuti sinparja halad, amely meg Bahariya elott
vegeter. Bahariya utan az aszfaltut keresztulhalad a latvanyos
Feher Sivatagon. Emellett most csak elhaladtunk, de a latvany meg
az auto ablakan keresztul is megragadott: egy feher, porozusnak
tetszo kozetbol allo terulet, melyet a szel oszlopokka,
kisebb-nagyobb dombokka faragott. Sajnaltam, hogy csak
elszaguldunk mellette, de az ut vegen azert megiscsak
eltoltottunk benne egy keves idot.
Hamarosan beertunk Farafra-oazisba, ahol feltoltottuk az
elelmiszer es vizkeszletet es felvettuk Hasszant, aki ettol fogva
vegig kiseronk volt. Vasarlas utan tovabbindultunk. Estefele
letertunk az aszfaltutrol es par kilometer haladva a terepen
nyugat fele letaboroztunk a Nagy Homoktenger szelen.
A Nagy Homoktenger korulbelul 900 kilometer hosszusagban es 300
kilometer hasonlo szelessegben a Kattara-depresszio es a Gilf
Kebir plato kozti terseget tolti ki, mintegy termeszetes gatat
kepezve a nyugati iranyba tovabbhaladni szandekozo ele. Ahogy
neve is mutatja, egy nagyjabol eszak-deli iranyba halado,
parhuzamos dunesorok - alakjuk utan balnahatdunenek is nevezik
oket - alkotta klasszikus homoksivatag, az a taj, amely a koznapi
ember kepzeleteben leginkabb azonosithato a sivatag fogalmaval. A
homoktenger szelein a dunesorok kozott kilometer szelessegu,
sokszor sziklas talaju volgyek huzodnak, aztan ahogy haladunk
befele, a volgyek szukulnek, a dunesorok osszeernek es az egesz
terulet egyetlen megfagyott, hullamzo tengerre valik. A dunek
lankas, nyugati oldalan a szel felhajtja a homokot, ami a
gerincen tul, a keleti oldalon meredeken lezuhan, ennelfogva a
dune keresztmetszete aszimmetrikus.
E homoktenger keleti szelen utottuk fel taborunkat. Meg
naplemente elott gyorsan felmasztam a tabor folott tornyosulo
dombra, melyrol nyugat fele, a latohatarig huzodva tisztan
latszodott a tobbi dunesor. A lemeno nap fenyeben sokaig
fenykepeztem a foldrajztankonyvbe illo latvanyt. A dunerol
lementem egy volgybe is. Ekkor tapasztaltam eloszor, hogy a
homokfelszin valojaban milyen kemeny tud lenni, ha a szel
allandoan fujja. Mindaddig, amig ezt a kemeny reteget at nem tori
az auto kereke, nincs gond. Kesobb lattam, hogy vezetes kozben
Khaled is mindig az ilyen tiszta, nem bolygatott felszineket
keresi es elkeruli az esetleges korabbi autonyomokat.
A taborveres mindig azonos forgatokonyv szerint, az elso
mintajara zajlott. Kerestunk egy dombot vagy hegyet, melynek
szelen leallitottuk az autokat, kipakoltuk az eveshez, alvashoz
szukseges cuccokat, Salama es Mohamed tuzet rakott a magunkkal
vitt tuzifabol, Khaled pedig nekiallt fozni valamit a gazon. A
vacsoraig terjedo idoszakokat en altalaban azzal toltottem, hogy
gyorsan felderitettem a tabor kornyeket es kulonbozo, a sivatagi
kornyezetre jellemzo koveket gyujtottem. Az alacsony foldrajzi
szelesseg miatt az alkony idoszaka igen rovid, ezert aztan sajnos
mindig keves ido adodott erre a tevekenysegre. Andras filmezett
vagy az arabokkal beszelgetett, hamarosan elkeszult a kaja es
rendszerint mar a sotetben, elemlampa vagy a tuz fenyenel
megvacsoraztunk. Meg lefekves elott lemertem a paratartalmat es a
homersekletet, es ejszakara kitettem a sator ele a
minimum-maximum homerot, hogy a hajnali minimumhomersekletet
regisztralni tudjuk. A GPS-szel meghataroztuk a taborhely
koordinatait es tengerszint feletti magassagat.
(folyt.kov.)
|
