Oracsbitu 2002 - VII.
Úszás, kúszás, ázás és tolás - július 18-a
A zubogó Vargyas-patag hangja társaságában marhaságokat álmodtam, de
alapvetően kellemes aludtam. Egészen hajnali 3-ig, amikor Marcell
jellegzetes hangja ébresztette a társaságot: "Ámberek, úgy néz ki, a
patak hirtelen nőnyi kezdett, és egyre kijjebb gyün..." Álomtól kábán
bújtunk ki a sátrakból, néztük, mi is történik. De sok nézelődésre nem
volt idő, mire térültünk-fordultunk, a víz egyre közelebb jött, s
máris a sátor előterében, majd benn a sátorban! Gyorsan próbáltuk
menteni, ami menthető: az apróbb cuccokat, ja, és a gyerekeket hamar a
kocsiba, majd a kocsikkal fel a part kissé magasabb részeire. Tényleg
hamar kellett cselekedni, mert a terület egyfajta sziget lett, a
patakból kilépett víz a másik oldali árokban is folyt már legalább
félméteresként, s hát autóink, biciklijeink nem kétéltűeknek készültek.
Maguk a sátrak csak a második menetben, térdig vízben gyalogolva
menekíttettek ki.
Érdekes, hogy 1-2 sátor, amely a terület legszélén veretett fel,
majdhogynem érintetlenül megúszta. Tulajdonosai békésen aludtak bent,
amikor mi már biztonságba jutva észrevettük, hogy nem veszik észre a
fennforgást. :-) Gyurit és Spetit úgy kellett felrázni, hogy "hééé,
nem-e gondoljátok-e, hogy ki kéne úszni a partra?..." Talán még a mai
napig is békésen alszanak, ha nem indítunk "mentőexpedíciót" hozzájuk.
Sajnos az éjszaka okán kevés felvétel tudott készülni magáról az
eseményről.
A továbbra is vaksötét éjszakában a magasabb partról immár
biztonságban, de még fél(rém)álomban próbáltuk felfogni, mi is
történt. Valahol távolabb (a Hargita alján) még ennél is több csapadék
eshetett, vagy a vízgyűjtő sajátosságai úgy hozták, hogy egy nagyobb
másodlagos (sokadlagos) árhullám is keletkezett, amely hajnali 3-kor
ért el ide. Csapadék már rég nem esett, nyugodt csendes, békés, enyhe
éjszaka vett körül bennünket, amikor a patak egyszercsak meghaladta a
medrét, és átfolyt a mezőn. Meg lehet érteni a Tisza mentiek érzéseit,
amikor 2001 tavaszán a folyó pár óra alatt 7 méternyit (!) emelkedett
- úgy, hogy ott helyben alig esett csapadék... Nem akartunk
belegondolni, mi lett volna, ha sokkal "markánsabb" az árhullám, s
nem csak pár centis "átfolyás a mezőn" - hiszen a helyi szokásokat nem
ismerhettük. Érdekes, mire felpakoltunk, a "lenti" árvíz máris
csillapodott, s mire kihajnalodott, csak a kissé megtépázott fű
jelezte a kataklizmát. (A patak visszatért a medrébe, de persze
továbbra is nagy és sáros maradt.)
Az adalék: Két héttel a kaland után a hazai lapok is hírüladták,
idézet: "A Harghita alatt fekvő Szentegyháza kempingjéből a
felhőszakadás után tűzoltóknak kellett kimenteniük a lakókat -
sokaknak mindenük odaveszett..." Na, vajon melyik patak tette?
Nyert! A Vargyas...
Mint írtam, szerencsére békés, nyugalmas, enyhe volt a hajnal, így
némi szárítkozás után - immár fedél nélkül - nyugovóra tértünk, ki-ki
úgy, ahogy. Jómagam pl. a kocsiban, hogy a felélénkült Csillát
elszórakoztassam, a család többi része kint a szabad ég alatt matracon.
Mások is jelezték, hogy a történtek ellenére az egyik legjobbat itt, a
Vargyas völgyében aludták. Az ijedtségen kívül más kár nem keletkezett,
később minden hiányzó alkatrészt megtaláltunk - a cövekektől más
bizgentyűkig - a folyásirányban, itt-ott fennakadva, sőt, még többet
is. (Hmmm, úgy látszik, már máskor is ért másokat itt hasonló
meglepetés... :-)
A délelőtti szárítkozás tartalmas programmal, barlanglátogatással telt.
A megáradt patak elzárta a gyalogutat, ezért - a helyiek tanácsai
szerint - előbb fel kellett mászni a domboldalba, és egy másik, kisebb
barlangon keresztül átkúszni, majd vissza a patakhoz, át rajta, és így
volt elérhető a tágas Orbán Balázs cseppkőbarlang. Helyi alkalmi fiatal
idegenvezetőink hihetetlen lelkesedéssel élvezettel kalauzoltak
bennünket. Dél is elmúlt, mire - szerencsére - minden kiszáradt
annyira, hogy útnakindulhattunk. Visszagurultunk Vargyasra a földúton,
miközben hipp-hopp, kialakult mellettünk-felettünk egy kisebb
zivatarfelhő. Észbe sem kaptunk, máris dörgött, zuhogott. Azután
elmúlt, s mire a csapat Vargyasra érkezett, már mindenki csontszáraz
volt, s a hőguta kerülgetett minket. A második felvonás a faluban jött
- ezúttal folyamatos forró napsütés mellett (!!!) kezdett el ömleni.
De ez is elmúlt, nyomában gőzfürdő.
Elindultunk tovább, végcélként Székelyudvarhely irányába. Hatalmas
dombok jöttek szembe, változó minőségű út mellett. Ez annyit jelent,
hogy néha teljesen elfogyott az út, de a láthatóan építési területen
senki sem építkezett. Egy helyen találkoztunk útkarbantartókkal, akik
erősen látszattevékenységet végeztek. Persze közben átértünk Hargita
megyébe, amely köztudottan a legrosszabb úthálózatú megyék egyike
(talán nem véletlenül?). Bolyongásaink között szép, átlagtúristák által
ritkán látogatott tájakat láttunk. Szerettünk volna átjutni
Székelydályára, ahol Speti szerint kellő látnivaló akadt volna,
megtudván azonban, hogy csak földút vezet oda, különösebb rábeszélés
nélkül lemondtunk erről. Márcsak azért is, mert az idő telt-múlt, s
Udvarhely még messzi. A legváratlanabb szakaszokon "jöttek szembe"
dombok, egy helyen pl. legalább 200-250 m-nyi szintet kellett
felmásznunk - s az út minősége miatt nem volt felhőtlen a legurulás
élménye sem.
Utunkat egy jókora zivatarfelhő-rendszer kísérte, amely mindvégig
"mellettünk" volt, nagyjából épp akkora átlagsebességgel mozgott, mint
ahogy mi haladtunk. A Nap minvégig a felhőzet szélén sütött, még
kísértetiesebb fénykontraszt-viszonyokat teremtve. Ezen az éjszakán
eredetileg Udvarhely mellett, Máréfalván, a Kis-Küküllő partján
sátoroztunk volna egy telken. Az előző éjjeli élmények nyomán ezt nem
mertük vállalni, gyors átszervezéssel Emese egy viszonylag jutányos árú
református kollégiumi szállást szerzett. (Ezúttal biciklijeink hevertek
bent az ebédlőben!... :-)
Rá is fért a csapatra egy jó kis forróvizes fürdés, s cuccaink
kimosásának lehetősége. Utána hatalmas adag vacsorát ettünk egy közeli
kis étteremben (iszonyúan jóllakva), ahol élőzenés kíséret tett nehézzé
a beszélgetést (de hát úgyis ettünk). Végezetül néhányunknak - minthogy
a többség kidőlt - egy exkluzív éjszakai városnézés következett.
Nyergeske főnöke ugyanis épp udvarhelyi születésű, s a nyári
suliszünetben több hétre haza-haza szokott látogatni (Esztergomból).
Idén is így történt, s mintegy véletlenül összefutottunk vele.
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)
|
