Sziasztok!
Par hete aggodalmaskodva kertem infot a fenti legitarsasagrol, Lazar Peter
batorito sorainak koszonhetoen utnak mertunk indulni es lass csodat, haza is
erkeztunk annak rendje s modja szerint. A tapasztalataim nagyon jok, tudom
ajanlani minden utazni szeretonek es szkeptikusnak egyarant, szoval hajra
Ryanair! :)
Mivel Klagenfurtbol indult a gepunk pentek este, Budapestrol ugy reggel 9
korul startoltunk. A forgalom meglepoen gyer volt, igy nem autopalyan
mentunk, hanem Kormendnek vettuk az iranyt. A taj gyonyoru volt, nagyon
elveztuk az egesz utat, a Bakonyt, aztan a nagyobb hegyeket. Klagenfurtban
meg volt egy szabad orank, ezert lementunk a tohoz, amultunk, mennyire szep,
nagyon sokan toltottek ott a szabadidejuket idos nyugdijasoktol kezdve
babakocsit tologato huszonevesekig. A szabadteri szinpad mar allt, ugy
latszik iden is lesz szinhazi szezon, ajanlom mindenkinek, ha maskepp nem
is, TV-ben nezzen meg egy-egy ottani koncertet vagy szinhazi eloadast,
varazslatos hangulata van. Most meg kulonosen, mert a varos koruli hegyek
csucsat meg ho fedi, ugyanakkor 23-an mar nehany bator fiu uszott a toban,
ami szerintem azert meg nagyon hideg volt, ambator a levego homerseklete nem
allt messze a harminc foktol aznap.
A gepunk 18.30-kor indult, de mert teljesen tudatlanok, illetve
tapasztalatlanok voltunk, tul koran mentunk a repterre - biztos ami biztos
alapon (hozza kell tennem, a ferjemmel egyszer lekestunk egy gepet
Londonban, ami miatt egy ejszakat muszaj volt aztan kint toltenunk a
kovetkezo gep indulasaig, no azota inkabb orakkal elott kimegyunk, nehogy
meg egyszer eloforduljon ez velunk)
A klagenfurti repter inkabb hasonlit egy buszpalyaudvarhoz, mint
repuloterhez, az egesz nagyon kicsi, mondhatni falusias jellegu, de nagyon
aranyos. A becsekkolas tenyleg csak annyi volt, hogy megkerdeztek a nevunket
es az Excel tablazatba formazott utaslistarol kikerestek minket. Kezzel
kitoltottek a beszallokartyakat, ami olyan volt, mint egy buszjegy, aztan
feladtuk a poggyaszokat. A suly es meretkorlatozas tenyleg komoly dolog
naluk, ugyan nekunk nem volt problemank, de hazafele Londonbol ket embert is
kiallitottak a sorbol nem megfelelo borondok miatt. Az izgalom viszont csak
ezutan kezdodott, merthogy egeszen 18.15-ig egyetlen darab repulogep nem
volt lathato a repteren! Leszamitva a kis magangepeket, amik sorakoztak egy
hatalmas hangarban. Mar nagyon aggodtunk, tobb angol utitarsunk felszeg
mosollyal az arcan feszengett (velunk egyutt) a varoban es kemleltuk az
eget, vajon jon e valami. Maga a varo egy csupauveg kalitka volt, ugyan
mondtak, hogy a negyes kapu lesz a mienk, de odabent sehol semmi szamozast
nem lattunk, igy csak talalgatta az egyre nepesebb utascsapat, jo helyen
varunk e. Aztan egyszercsak a semmibol landolt a Ryanair gepe, azonnal
melleallt a toltoauto az egyik oldalrol, a masik oldalon lepakoltak a
borondoket, mikozben az utasok jottek le a lepcson a geprol. Miutan mindenki
leszallt, minket felszallitottak es meg meleg uleseken foglaltunk helyet, ki
hol akart es talalt maganak szimpatikus szeket. A gep ugyanolyan, mint
amilyet a Malev hasznal, belul kicsit nagyobbnak tunt, hiszen nincsen
levalasztva az Economy meg a Business osztaly, az egesz egyteru, ketszer
haromsoros szekekkel. A beszallas tenyleg nagyon gyors volt, az indulas is,
kb. 5 perc kesessel mar szalltunk is fel. Elkepeszto volt az egesz. Mar
akkor kezdtuk pedzegetni, mitol tud a Ryanair olcsobb lenni, mint a nagy
multu tarsasagok; egyik szembetuno koltsegkimelo tenyezo lehet a
jegyfoglalas, hiszen tudtommal ez csak az Interneten keresztul lehetseges. A
masik a nyomtatasi koltsegek, nincs csiri-biri jegy tokban, csak egy szimpla
(kezzel kitoltott) beszallokartya. A szemelyzet is kicsi, ugyanaz a csapat
csinalja a becsekkoltatast, beszallitast, aki kesobb (mellenyt lecserelve,
blezert, zakot felhuzva) legi utaskiserove avanzsal felszallas utan. Az
alkalmazottak mind fiatalok voltak, huszonevesek mindket repteren. A gepen
lehet enni-inni, ujsagot, ajandekokat venni, de a sajat szendvicsedet es
ujsagodat is nyugodt szivvel olvashatod, nem neznek ki amiatt, hogy nem
veszel semmit. A gepen egyebkent csak mi voltunk magyarok, az utasok
tobbsege angol volt, peldaul egy osztalykirandulo altalanos iskolas csapat,
de a legedesebb egy nyugdijas holgy volt egy szal retikullel, kis kalapban,
kosztumben, kesztuvel a kezen. Szerintem csak atruccant az esos Londonbol
hattyukat etetni Klagenfurba, vagy nem is tudom, de nagyon aranyos jelenseg
volt. A ketoras menetidot tartva erkeztunk meg Stansted-be, ahol sotet es
szakado eso vart rank. Szerencsere ott nem kellett setalni, egy busz vart
bennunket a repulogeprol levezeto lepcso aljan, miutan mindenki felpattant,
elvitt minket a varoterembe. A vizumvizsgalat egy szal pultnal folyt, ahova
csak nekunk kellett menni, ugyhogy semmi sorallas (bezzeg a Heathrow-n...),
ket perc alatt mehettunk is a csomagunkert. A Stansted meretein amultunk,
azt hittuk, az is hasonlo libalegelo lesz, mint az osztrak, de hamar ra
kellett jonnunk, hogy Ferihegy tobbszor beleferhet. Elkepeszto mennyisegu
Ryanair es Easyjet - gep sorakozott odakint, felszallaskor egymast kovettek
a gepek, a forgalom valami nagyon hasonlonak tunt a Heathrow-hoz.
Hihetetlen! A repter kb. ketoranyira van London belvarosatol, vonat, busz es
expressz busz visz be, a jegyarak (retur) 15-25 font kozott vannak, attol
fuggoen, melyiket valasztjuk. Vonat aznap nem jart, igy az olcsobb busz
mellett voksoltunk, ami 15 perc mulva indult is. Kb. este tiz ora volt, mire
levackalodtunk a sok motyoval a Victorian, onnan meg egyoranyi metrozas volt
hugomekig (Wimbledon).
A hazafele ut rovidebbnek tunt, igaz, a becsekkolas utolso negyedorajaban
erkeztunk csak ki, az indulo oldalon ketsoron csak Ryanair pultok
sorakoztak, ujabb ket soron Easyjet, elotte meg mindenfele noname kis
legitarsasagok. Hatalmas tomeg volt, de az ugyintezes gyorsasaganak
koszonhetoen jol haladtak a sorok. Annyi aprosag volt csak, hogy a nagy
esernyomet itt kulon poggyaszkent egy masik pultnal kellett feladnom, mint a
borondot, de ez sem okozott fennakadast. Nagyon tetszett a stanstedi
repuloter epulete, csupa uveg minden, igy nagyon nagy a feny, belul femvazak
tartjak, az egesz egy oriasi hangar, egy legteru hatalmas hodaly. Azon
filoztunk a parommal, vajon hol vannak a lampatestek, merthogy egyet sem
lattunk. Egyszer muszaj lesz keso este indulni, hogy erre feny deruljon...
:))
A beszallas megint gyorsan es flottul ment, bar utoljara szalltunk a gepre,
meg igy is volt helyunk ablak mellett. A szemelyzet kedves volt es
mosolygos, es pontosan indultunk, majd erkeztunk.
Klagenfurtban volt meg egy kellemes meglepi, kevesebbet kellett fizetnunk a
parkolasert, mint ahogyan azt kiszamitottuk. Az erkezeskor kapott fecnit
bedugtuk az automataba, az kiirta az arat, betettuk a penzt es kesz,
mehettunk is. Husz eurot fizettunk pentektol vasarnapig tarto parkolasert,
szerintem itthon ez is tobb lett volna :(
Szoval mindenkinek ajanlani tudom a Ryanairt, remelem, nemsokara
Magyarorszagrol is inditanak tobbfele jaratot! A klagenfurti repterhez
hasonlot tucatnyit lehetne nalunk is kialakitani a volt szovjet repterek
helyen, remelem, hogy erre majd sor is kerul a jovoben!
Udvozlettel,
Gyarmati Stefi
ui. ... es meg egyszer koszonet Lazar Peternek!
|
