Aprilis 14.
Nyolc ora tajban indultunk el taborhelyunkrol es konnyen jarhato
terepen haladva par ora mulva meglattuk a horizonton a siksagbol
kiemelkedo maganyos Uveinat-hegyseget. Jobbrol a hegyseg elott
harom, egymastol tavol allo fa alkotott "fasort", amely menten
haladva kozvetlen celunkat, a Karkur Talh nevu, hosszan kanyargo,
kezdetben szeles, majd egyre szukulo volgy bejaratat
gyakorlatilag azonnal megtalaltuk. Kicsit behatoltunk a volgybe
es egy akacia mellett leallitottuk a kocsikat.
Az idaig megtett utunk gyakorlatilag teljes novenyzethianya utan
most a volgyben elszort akaciafak fogadtak minket. Az Uveinat
legmagasabb csucsa durvan 1800 meterre emelkedik a kornyezo
siksag fole, igy ritkan, tobb eves idokozonkent, de elofordul
csapadek a hegysegben, amely kepes taplalni ezt a gyer
vegetaciot. Almasy azt irta 1934-ben, hogy az utolso eso 1925-ben
esett az Uveinatban, ennelfogva elkepzelhetjuk, hogy csak az
igazan szarazsagturo novenyzet kepes megtelepedni a hegysegben. A
vegetacio aztan lehetove teszi a vilag egyik legritkabb
allatanak, az arab neven vaddannak, magyarul sorenyes juhnak
(Ammotragus lervia) a fennmaradasat. Elo peldanyt sajnos nem
lattunk, de Khaled meg egy korabbi utjan rabukkant egynek a
kiszaradt, de tokeletes allapotban megmaradt mumiajara es egy
sziklafalhoz tamasztotta. A vaddan nappal egy sziklaeresz alatt
husol es ejszaka jar le a hegyseg magasabb regioibol a volgyekbe
legelni. A szervezete szamara szukseges vizet nem vizivasbol
nyeri, hiszen elerheto vizforrasok nincsenek, hanem hasonloan mas
sivatagi allatokhoz, az elfogyasztott taplalek oxidacioja reven
allitja elo. Az allat egy pontszeru, teljesen elszigetelt,
mindenfajta kulso osszekottetes nelkuli eletterben el, mert a
hegyseget korbevevo tobbszazezer negyzetkilometernyi sivatag
teljesen kihalt, nagytestu allatok szamara semmifele
eletfeltetelt nem nyujt.
A vaddan mumiajan kivul azonban elo allatokat is lattunk. Az
autoink mellett allo akaciara egy faradt, atvonulo fecske szallt
le, egeszen kozel hozzank, a felelem lathato jele nelkul. A
volgyben tobb, ismeretlen madarat lattam es egy feket gyaszbogar
is elogyalogolt valamelyik ko alol. De ezek ellenere a allat- es
novenyvilag rendkivul, szelsosegesen szegenyesnek tunt.
Az Uveinat alapvetoen granithegyseg, de eszaki oldalat mely
volgyekkel tagolt homokkoretegek boritjak. A kozet pusztulasa
soran sziklatornyok alakultak ki, melyekbol igen szep peldanyokat
talaltunk a Karkur Talhban is. A volgyek annak az idoszaknak a
tanui, mikor a hegysegben meg bosegesen volt viz, ennek
kovetkezmenyekeppen pedig gazdag, a pasztorkodast is lehetove
tevo vegetacio alakult ki. A hegysegen harom orszag osztozik: a
legkisebb, eszakkeleti sarka jut csak Egyiptomra. A nagyobb,
nyugati fele Libiae, mig a delkeleti resze Szudan fennhatosaga
ala tartozik. A termeszet persze nem vesz tudomast az ember altal
teremtett hatarokrol. A Karkur Talh is atnyulik a szudani reszre
es a volgyet kovetve mi is tobbszoros hatarsertest kovettunk el.
Az egyiptomi-szudani hatar jelzoje egyebkent mindossze egy
poznara erositett, egyik oldalan "Egyiptom", a masikon "Szudan"
feliratot viselo badoglemez egy kisebb domb tetejen. Jelentoseget
illusztralando mondanom sem kell talan: mind a ket oldalan
ugyanaz a sivatag terul el.
Az emberi szukagyusag masik ekes bizonyitekat nehany, a volgybe
telepitett harckocsiakna jelentette. Szerencsere ezek helyet
korbekeritessel jeleztek es a kijart utakon biztosan nem voltak
mar ilyen kedves joszagok, de sajnos a hatarszakaszon tobb helyen
szamitani kell rajuk, ezert a kotetlen maszkalas a terepen nem
ajanlott.
Ahogy megalltunk a volgy elejen, az egyik autobol kipakoltunk
minden cuccot, mindenki beleult es Khaled azonnal elindult velunk
a volgy belsejebe. Athaladtunk az allamhataron es 4-5 kilometert
megteve nemsokara meglattuk a par ezer evvel elottunk itt elt
pasztorkodo nepesseg es vadvilag elso emlekeit: haziallatok
abrazolasait a szabad sziklafeluleteken. Tobb szaz karcolat,
landzsas emberek, haziallatok, zsirafok, elefantok, gazellak,
antilopok, struccok, csupa-csupa olyan allat, amely ma csak joval
delebbre talalhato, de a vizboseg tortenelem elotti idoszakaban
idaig felhatolt. A terulet kiszaradasanak elorehaladtaval aztan a
karcolatok tanusaga szerint megjelentek a tevek, sot az egyik
legszebb karcolat szerint a tevekaravanok. Egyik rajztol a
masikig futkostunk es rengeteget lefenykepeztunk kozuluk.
Aztan Khaled tovabbvitt minket, megmutatta a vaddan mumiajat,
majd egy akacianal megallitotta az autot es gyalog bementunk egy
szuk, kanyonszeru mellekvolgybe. Itt is sok karcolatot talaltunk
a volgy falain, de az igazi attrakcio meg hatravolt. Husz percnyi
gyaloglas utan egy hosszu, alacsony sziklaereszhez erkeztunk,
amely masfel-ket meterre logott ki az alapjat alkoto kozetreteg
szeletol. Meg mindig nem lattunk semmit, de Khaled mutatta, hogy
nezzunk csak be az eresz ala.
Megtettuk. Az eresz mennyezetet, a volgyfalakon latott karcokkal
ellentetben voros es feher festekkel keszitett festmenyek szazai
boritottak. Ellentetben a karcokkal, ahol csak keves
emberabrazolast talaltunk, itt a hajdanan az Uveinatban
pasztorkodo torzsek mindennapi eletet abrazolo kepek tomkeleget
fenykepezhettuk: allataikat orzo magas, vekony, negroid alkatu
pasztorok, tancolo, boszoknyas lanyok, sorban vonulo landzsas
ferfiak, sot volt egy alak, akit kez- es testtartasabol jobb
hijan csak pisilo ferfikent tudtam ertelmezni. Hanyattfekudtunk
az alacsony mennyezet alatt es szaporan kattogtattuk a gepeket,
sot Andras elhatarozta, hogy masnap becipeli a kamerat a volgybe
es lefilmezi a latvanyt. Khaled meg csak mosolygott a
lelkesedesunkon. Nehez is volt betelni a falakon abrazolt nyuzsgo
elettel es osszevetni a mostani kiszaradt, kihalt, elcsendesedett
videkkel.
A kepek atbongeszese utan visszamentunk az autohoz, beultunk es
visszaindultunk a volgy bejaratahoz. A kiszelesedo volgytalpon
homokkotornyok sorakoztak, szinte csabitottak az embert egy kis
sziklamaszasra. Nem is alltam sokaig ellen a csabitasnak,
kiszalltam az autobol es nekiindultam az egyiknek. A
lepcsozetesre faragott sziklan semmifele nehezseget nem okozott a
maszas, felerve pedig madartavlatbol lathattam a Karkur Talh
szeles volgyet. Lejovet a torony mogott ratalaltam egy vaddan
elhullajtott szarvara es szamos vaddannyomra. A homokfelszint egy
teruleten 10-15 cm atmeroju sargaheju dinnyek boritottak
(Colocynthis vulgaris). Khaled elmondta, hogy ez a dinnye
ehetetlen, de a beduinok reumas izuleti fajdalmak ellen
hasznaljak, ugy, hogy felbevagott peldanyaikat terdeikre kotozik.
Visszaerve a masik kocsihoz, Mohamed es Salama nekialltak
vacsorat kesziteni, en meg Andrassal nekiveselkedtem az
akkutoltonek. Nem reszletezem probalkozasainkat: sajnos a toltot
az adott korulmenyek kozott nem lehetett megjavitani. Sulyos
csapas volt ez terveinkre, mert ettol fogva csak a
legszuksegesebbekre pazarolhattuk a meglevo akkumulatorokat es az
utvonal reszletes, teljes filmezeserol le kellett mondanunk.
(folyt. kov.)
|
Laci irta:
>Utolag megtudtam, hogy jogosan,ez a biztositas dija lett volna, de a 20
DM-et jogtalanul kertek annak ellenere, hogy papirt adtak rola.
*Nem igazan jogosan...
Juli vegen 20DM volt a biztositas ara, az infekcija-e viszont 5DEM (utobbit
olcson megusztad 2-bol!)
A zöld kártya igaz ugyan, hogy kinn nem ervenyes; mert kizárták YU-t a
zoldkartya egyezmenybol. Szilagyi József autós listatársunk faxon megküldött
egy olyan bilateralis angol nyelvű szerződést, amelyről a vajdasagi
határszakaszon még tudnak, de ott delen mar nem. Eszerint a magyar rendszám
igazolja a biztosítás meglétét zöldkártya, bármely más igazolás nélkül is
YU-ban. Legközelebb mennél, vagy barki listatag menne, szívesen megküldöm
(ha még lesz YU akkor:-) faxon.
>- Legalabbis a szallodank egyik magyarul kivaloan beszelo por-
tasa magyarazta el a dolgot. /Zentai szarmazasu holgy volt es
szebben beszelte a magyar nyelvet, mint az atlag magyar ember./
*Hihetetlenul sokan beszelnek Montenegro-ban magyarul. Mintha minden
harmadik turista (ugy tunt foleg vajdasagi) magyar lenne - igaz nem
szallodaban forgolodtunk -, pedig vajdasagi, plane magyar rendszamot nem
igazan lattunk sehol.
|
