Kiruccanas Del-Indiaban (irta: Fekete Andor - Fekete Bernadett)
Februarban apam meglatogatott. Az elso napokat Bombayban
toltottuk, mig apam szervezete aklimatizalodott. Ez az ido egyben
remek lehetoseget adott arra, hogy munkamat, barataimat
bemutassam neki, s bevezetest adjak az indiai kulturkorhoz,
szemlelethez, mentalitashoz.
Apam az elso napokban dobbenten csodalkozott ra a korulmenyekre:
"Lehangolo volt a mindenfele lathato szemet, kosz, lepusztultsag, de
mint kesobb kiderult, ennek szamtalan fokozata van. A rengeteg
varju allando karogasa egesz Indian at elkisert, az utcan keresztul-
kasul csont es bor tehenek, koborkutyak tekeregtek, szetturva a
hatalmas utszeli szemetdepokat elelem utan kutatva. Szutykos
kolykok bamultak rank tatott szajjal, nehanyan megrohamoztak
alamizsnaert, nyujtogattak jobb kezuket, s bal kezukkel szajukra
mutogatvan, hogy ehesek. Annyi itt a koldus, hogy lepni sem lehet
toluk, ennyi embert nem lehet megvaltani, bar verzik a sziv a
tomenytelen nyomorusag lattan. Az erkezesem utani napon elso
meglepetesemben adtam nehany rupiat a korem gyult nehany
koldusnak, s ebben a pillanatban koldusok serege vetette rank
magat, alig tudtunk elmenekulni."
Apamnak adtam nehany tanacsot, hogyan kezelje ezt a problemat
ugy, hogy legkevesbe sertse meg emberi meltosagukban a
szerencsetleneket. Talan kegyetlennek hangzik, de rajuk sem
szabad nezni, mert ha csak egy szempillantast vetunk rajuk,
szemkontaktusnak veszik, s egy hajszalnyi remenyt ebresztunk
bennuk, hogy megsajnaltuk, s nincs menekves, rank akaszkodnak,
s mint az arnyek, kovetnek szaz metereken keresztul. Ezt nem
lehet megszokni, egy ido mulva idegesiti az embert. Ok ezt
pontosan tudjak, s minel jobban idegesitenek, annal nagyobb az
eselyuk, hogy inkabb adnak nekik par rupiat, csakhogy
megszabaduljanak toluk. Ha viszont elgyengulesunkben megis
adunk nehany ermet, a rank tapado szemek felbatorodnak, es
ok is nyakunkba szakadnak.
Elso delelott fogtunk egy riksat, hogy kimenjunk Bombay egyik
leghiresebb tengerpartjara, a Juhu Beachre. Kis utcakon
maszkaltunk, kerestuk az utat a homokos strandra. Elsetaltunk
egy hindu szentely elott, ahol a hivok fustoloket es kis sarga es
narancsvoros viragkoszorukat helyeztek el. Szemben vele
tornyosult egy tobbemeletes epuletegyuttes - az itteni Krishna
Kozpont. Eppen felmostak a kovezetet a szertartas elott, ide is
csak mezitlab lehetett belepni. Bent lassan gyult a tomeg, s
hamarosan parhuzamosan harom szentelynel kezdodott a
pudzsa, a ritualis imadat. Eloszor harom kurtos fujta meg bugo
hangu triton kagylokurtjet, majd hirtelen szetnyiltak a hatalmas
zold fuggonyok, es a hatterbol allandoan hullamzo "Hare
Krishna... Krishna, Krishna" imadsag dallamszeru alafestese
mellett a brahminok elkezdtek a szertartast.
A szertartas veget nem vartuk meg, tovabb indultunk a tenger-
partra. Elenk szel fujt a tenger felol, s most, hogy a nap mar
jocskan kozelitett a latohatar fele, kisse huvosebbre valtott az
ido, meglepoen sokan ozonlottek a partra. Ahol az utcak a
tengerparti homoksavnal ertek veget, surubb a tomeg, majd
helyenkent ritkult, de az egesz part egy oriasi szines kavalkad,
tele arusokkal, mutatvanyosokkal. Apam gyanutlanul lefilmezett
egy kigyobuvolot, amint eppen elocsalogatta kobrajat, s mire
eszbe kaptunk, mar nyakunkon logott egy egesz banda 100
rupiat kovetelve az "eletveszelyes" mutatvanyert. Ismerve a
trukkot adtam nekik 10 rupiat, ennek ellenere nagy hangos-
kodassal jo darabig nyomunkban voltak es mondtak a maguket.
Egy idegen azonban feltuno jelenseg mindenhol. Lovasok
vagtattak el mellettunk a fovenyen, fogatosok kozelitettek meg
vigyorogva, tevehajtok kisertek metereken tevelovaglast ajanlva.
Megrohantak a majomtancoltato gyerekek, porazra kotott
kismajmok paradeztak szutykos kis gazdaik dobolasara.
Haromhetes szabadsagom idejere hosszu korutat terveztunk:
lemegyunk delre, Kerala, Karnataka, Tamil Nadu es Goa
allamokat akartuk bejarni. Apam kicsit meghokkent, hogy nem
szerveztem elore le semmit, de megnyugtattam: ez itt Azsia,
itt semmi sem ugy tortenik, ahogy mi azt elterveztuk.
Indulasunk reggelen riksaval kirobogtunk a repuloterre. Utkozben
apamat megdobbentette a negysavos utat szegelyezo ebredezo
satorvarosok latvanya: a mindennapi tisztalkodasukat a hompolygo
forgalom szeme lattara vegzo emberek. A roppant forrosag utan
a repulon vegre kenyelmesen elnyujtozkodhattunk. Alattunk a
csodalatos azurkek tenger, a gyufasdoboz nagysagu hajokkal,
idonkent szeles folyomedrek kanyarogtak, kozepukon kicsiny
vizfolyassal, erzekeltetve, hogy a monszun idejen azert itt
tekintelyes vizmennyiseg hompolyog lefele. Cochin fele kozeledve
a gep sullyedni kezdett, es egy szigeten kiepitett kifutopalya fole
kanyarodott. Ameddig a szem ellatott, lagunakkal, tavakkal
szabdalt palmaligetek, kis hazakkal telehintve, mindenfele
csonakok jonnek-mennek. Leszallas utan nem hittunk a
szemunknek, a repuloter epulete nem volt nagyobb, mint
egy somogyi falu vasutallomasa.
Az olcsobb panziokat es szallodakat celoztuk meg penztarcank-
hoz merten. Az allomasokon altalaban riksak hada csap le az
utasokra. En legtobbszor a riksas tanacsara hagyatkoztam
szallasugyben. Megmondtam, milyen arkategoriaju helyet keresunk,
s a riksas rogton ajanlott tobbet. Altalaban mar az elso ajanlat
bejott. Sajat lakatot vittunk magunkkal, igy biztosra vettuk: senki
nem jar be a szobankba. Erdemes sajat paplanhuzattal utazni:
halozsak tul meleg, viszont igy lepedo es takaro megoldva. Olcso
szallasokon nem a legtisztabb az agynemu.
Amikor valahova megerkeztunk, eloszor a portan erdeklodtuk meg,
merre erdemes indulni, mit nezzunk meg a kozelben feltetlenul,
s hogy juthatunk oda. Erdemes az arakrol is faggatozni, mert
"kinn" legtobbszor haromszorosat mondjak az araknak.
Lesetaltunk a kikotobe. Eleg siralmas benyomast keltett ossze-
takolt bodekkal, epitmenyeivel. Orankent indult innen hajo kulon-
bozo celallomasokra. Nagy oromunkre felfedeztunk egy turista
informacios irodat, ahol rogton ajanlottak egy jo programot egy
lagunas csonakturara. Meglepetesunkre a csonaktura mikrobuszos
utazassal kezdodott. Elhagyvan a varost, kanyargos uton,
bananultetvenyek kozott, 27 km-re Cochintol meglatogattunk egy
skanzen falut. Eloszor betertunk egy hazi kokuszfeldolgozo telepre.
Az ittlakok mindennapi elete szorosan kotodik a vizhez, igy minden-
fele szallitmanyozas vizi uton tortenik. Csonakokkal hozzak a
kokuszdiot ide, s szallitjak el megszaritott kokuszdio belet, a
koprat. Tovabb setalva egy kokusz rostfeldolgozohoz ertunk, itt
nagy halmokban allt a szizal, a kokuszrost, amibol kezzel hajtott
tekercselogepen atengedve eros koteleket fontak. Innen leballag-
tunk a folyopartra, ahol beszalltunk a kb. 10 meter hosszu, 2 meter
szeles csonakokba.
A keskeny csonakot ket ferfi hajtotta hosszu bambuszrudakkal,
mellyel hol a parttol taszigaltak a csonakot, hol a sekely, iszapos
mederbe leszurva lokdostek. A parton pandanuszok es bananfak
kozott megbujva egymas utan takaros valyoghazacskak tuntek fel.
Lepten-nyomon legeleszo haziallatokat hagytunk magunk utan:
teheket, bivalyokat, kecskeket, kacsakat. A lombkorona ossze-
zarult folottunk, az atszurodo napfeny megvilagitotta a sokfele
rikito szinben tundoklo hibiszkusz es bougenvillea viragjait.
Rengeteg vizimadar ropkodott, halaszott minden fele, legfel-
tunobbek az egszinkek szinu tropusi jegmadarak voltak. A part-
menti mocsaras teruleteket nagy foltokban boritotta a mi
lapulevelunkhoz hasonlo tropusi alokazia.
Vizben hancurozo gyereksereget hagytunk el, a masik oldalon
felturt szariban asszonyok mostak ruhaikat, lenduletes moz-
dulataikkal csapkodva a parti kovekhez. Egy kanyar utan vizhordo
lany meritette korsojat a vizbe. Par meterrel arrebb egy ferfi fekete
porral suvickolta fogat ujjaval, nem messze pedig gyerekek
guggoltak le pisilni a vizhez. Bamultak rank kivancsi tekintettel,
mikozben mi, utasok, kattintgattuk fenykepezogepeinket. Ezeknek
az embereknek egesz eletuk a lagunakhoz kotott: itt mosnak,
mosakodnak, fogat mosnak, s egyeb szuksegleteiket is itt vegzik
el. A ket partot kis gyaloghidak kotottek ossze, de valahol kokusz-
palma kidolt torzse szolgalt atjarokent. Egy tisztasnal kikotottunk,
s meghivtak minket egy frissen csapolt kokuszitalra. Vendeglatonk
sujtokessel egy jol iranyzott csapassal lefejezte a kokuszdiot, s
egy szivoszallal mar lehet is szurcsolni az udito let.
Nagyon kellemes kirandulas volt, azt gondolom, hogy az elmaradott
korulmenyek ellenere itt aranylag jol elnek az emberek, halaszatbol,
kokuszdio- es banantermelesbol. Ezt leginkabb annak koszonhetik,
amiben itt boveben vannak - a viznek. Viz nelkul, vagy viz szukeben
csak nagy kuzdelem es szenvedesek aran tudjak India nagy
reszeben a legminimalisabb eletkorulmenyeket megteremteni
maguknak az emberek.
(folyt.kov.)
|
